Érdekes, hogy ez a jellemvonás ennyire erősen megmaradt a köztudatban, pedig a kalózok idejében csak ritkán találkozhattunk félszemű banditával. Bár néha praktikus volt a szemtakarót felhúzniuk.
Az ágyúgolyók becsapódása során szétszóródó faszilánkok valóban okoztak szemsérülést, de leginkább csaták során, vagy bizonyos tevékenységnél húzták fel a fejkendőt, esetleg a szemkötőt. Ennek több oka is volt.
Értelem szerűen a szilánkok ellen is jól védett, de a leghihetőbb elmélet az, hogy a sötét miatt takarták le egyik szemüket. Így ha sötét helyre kellett bemenniük, ha hirtelen változtak a fényviszonyok, ők hamarabb alkalmazkodtak hozzá, mint ellenségük. Persze ez előny volt akkor is, mikor a hajó gyomrába kellett valamiért lemenni.
Egy másik értelmezés szerint a navigációhoz kötődik szokásuk. A hagyományos tengeri eszközök, mint az asztrolábium és a szextáns, mind azon alapulnak, hogy meg kell mérni velük az égitest horizont fölötti magasságát. Nem volt gond mikor a csillagokat vagy a holdat kellett bemérni, de a pontos pozícióhoz sokszor a napra volt szükség, a mérést végző tengerész pedig gyakran tartósan nézett mindenféle védőeszköz nélkül a fényforrásba.
Emiatt gyakran alakult ki szürke hályog, vagy éppen hóvakság. Előbbi fájdalommentes, utóbbi viszont kezelhető a sötét helyen való tartózkodással. Ehhez ideális eszköz volt az említett szemkötő is.
Valójában ezek csak ideiglenes eszközök voltak, a történelemben ismert kalózok többsége nem hordta, vagy nem volt rájuk jellemző. A sztereotíp elemeket a modern kor művészei alkották, akik kiemelve a legfőbb ismertetőjeleiket, megalkották a félszemű, kampós kezű, falábú rettegett kalózt.
