Az ókori római birodalomban sokáig a pontifexek által alkotott testület (collegium) gyakorolta a legfőbb vallási hatalmat. A köztársaság korában öten voltak, vezetőjük a pontifex maximus, aki élete végéig betöltötte tisztségét. A pontifexek könyvet vezettek tevékenységükről, ez az annales, a történeti feljegyzés alapja. Hatalmának nagyságát jól szemlélteti, hogy Augustus óta a cím a császári titulatúra része, s egészen a Kr. u. IV. századig a római császárok töltötték be a főpapi hivatalt.
A pontifex szóösszetétel eredeti jelentése „hídépítő, hídcsináló”. (Az első elem, a pons hidat jelent, a második elem a facere („tenni, csinálni, készíteni”) jelentésű igéből korcsosult főnév, a fex. Akkoriban létezett egy cölöphíd (pons sublicius) Rómában, amit a közvélekedés a pontifexeknek tulajdonított, ráadásul sokáig, még évszázadokkal később is a szekerce volt eme főpapok jelvénye, szimbóluma. Azt viszont (egyelőre) nem tudni, hogy a hídépítő mesterek mikor és hogyan váltak a római sokistenhit főpapjaivá.
Elfogadott ugyanakkor, hogy a pontifex maximus a Kr. u. V. században vál(hatot)t a pápa megnevezésére és megjelölésére szolgáló kifejezéssé. Még manapság is csak Őszentsége pontifikálhat misét, még a bíborosok, érsekek és a többi magas rangú egyházfi csak celebrálhat istentiszteletet.
