A háború és a szükség hozta úgy, hogy papírmasét használtak koronának, de ennek ellenére sokáig használatban maradt.
Mikor a francia csapatok elfoglalták Közép-Itáliát Napóleon vezetésével, rengetegen kényszerültek a Vatikán elhagyására. Az ékszereket, kegytárgyakat maguk mögött hagyták, szinte értékek nélkül maradtak 1798 környékén.
VI. Piusz pápa utóda, Giorgio Barnaba Luigi Chiaramontit VII. Piusz (1800-1823) volt, akit Velencében koronáztak meg, az említett kegytárgyak nélkül pedig ideiglenesen papírmasé tiarát készítettek a neves alkalomra. A helyi nemesasszonyok ékszereivel feldíszített papír kellően mutatott a pápán, sőt, súly szempontból is pozitívan fogadta a szent vezető.
Később a háború rendezését követően már nem volt szükség az alkalmi fejfedőre, Rómában még egy használható tiarát is találtak, az egyszerű “ékszer” viszont nem tűnt el a kínálatból.
Az idősebb pápák előszeretettel választották nyakuk kímélése érdekében, számos alkalommal előkerültek még a papírmasé fejfedők. XVI. Gergely (1831-1846) csináltatott egy hasonlóan könnyű tiarát nemesebb anyagokból, mely azóta is a Vatikáni hagyományok fontos része.
