Bár sokan úgy tanulták az iskolában, hogy a középkorban a földesurak előszeretettel alkalmazták kiváltságukat, az „első éjszaka jogát” (jus primae noctis) alattvalóik házastársával, azaz eltölthették a nászéjszakát jobbágyuk vagy vazallusuk friss nejével. A történészek azonban egyetértenek abban, hogy ilyen jog sosem létezett az elmúlt évszázadokban.
Vannak szakértők, akik szerint először a XVI. században kezdtek hivatkozni jogászok ilyen ősi kiváltságokra. Hector Boece (1465?–1536) skót történész úgy vélekedett, hogy III. Evenus skót király osztogatta eme jogot nemesei számára – azonban ilyen uralkodó nem létezett. (Ráadásul a történész arról is nevezetes, hogy Shakespeare tőle merítette Macbeth teljesen átformált és meghamisított történetét.)
A felvilágosodás idején a tudós fők és a művelt réteg barbár és ostoba korszaknak tartották a középkort, bár maga Voltaire is elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha is írásba foglalták volna az első éjszaka jogát (bár azért a témáról egy színdarabot A földesúr joga címmel).
Haladóbb történészek már a XIX. század folyamán egyetértettek, hogy semmilyen bizonyíték nincs az első éjszaka jogának létezésére. Egy kortárs szakértő úgy véli, hogy egy ilyen kiváltság két okból sem létezhetett volna: egyrészt a nemesek és a közrendűek közötti társadalmi szakadék miatt sem törvényesíthették volna a két osztály közötti esetleges szexuális kapcsolat lehetőségét; másrészt akkoriban a női szüzesség iránti nagy tisztelet sem engedte volna meg. (Bár természetesen az alacsony rangú asszonyok kiszolgáltatottsága ettől nem változott.)
A jus primae noctis mítosza két forrásból eredhet: az egyik egy ősi esküvői szokás, amely során a vőlegény pénzzel vagy itallal kínálta a település legényeit, egyfajta engesztelésként, hogy elvette tőlük azt a lányt, akivel akár ők is házasodhattak volna. Egy másik hagyomány szerint a nászra lépő felek a földesúrnak fizettek némi pénzt, de csak akkor, ha a hölgy más földesúr alattvalójához ment nőül – s nem valamilyen szexuális „veszteség” miatt adóztak az úrnak, hanem a kiesett munkaerő miatt.
KAPCSOLÓDÓ CIKK:
Ajánlott olvasmányok:
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit
Beaumarchais: Figaró házassága
Taine: A jelenkori Francziaország alakulása, Bp. 1881
