Élete
Munkássága
Pierre Curie francia fizikus, kémikus 1859. május 15-én született Párizsban. A krisztallográfia, a mágnesesség, a piezoelektromosság és a radioaktivitás úttörője. 1903-ban feleségével, Marie Curie-vel és Henri Becquerel-lel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat, „a Henri Becquerel professzor által felfedezett sugárzási jelenségekkel kapcsolatos közös kutatásaik során végzett rendkívüli szolgálatok elismeréseként”. Győzelmükkel Curie-k lettek az első házaspárok, akik elnyerték a Nobel-díjat, és elindították a Curie-család öt Nobel-díjból álló örökségét.
16 évesen matematikából szerezte meg a természettudományos alapképzését. 18 éves korára a Sorbonne-i Tudományos Karon, más néven a Párizsi Egyetemen szerezte meg az amerikai mesterképzésnek megfelelő jogosítványt fizikai tudományokból. Pénzhiány miatt nem ment azonnal doktori címre. Ehelyett laboratóriumi oktatóként dolgozott. Amikor Pierre Curie főiskolai diplomájára készült, Jean-Gustave Bourbouze laboratóriumában dolgozott a Természettudományi Karon. 1895-ben a párizsi egyetemen doktorált. Doktori beadványának anyaga a magnetizmussal kapcsolatos kutatásaiból állt. Doktori fokozat megszerzése után a fizika professzora, 1900-ban pedig a Természettudományi Kar professzora lett.
1880-ban Pierre és bátyja, Paul-Jacques kimutatták, hogy a kristályok összenyomásakor elektromos potenciál keletkezik, azaz piezoelektromosság. Ennek elősegítésére feltalálták a piezoelektromos kvarcelektrométert. A következő évben a fordított hatást mutatták be: a kristályok deformálódhatnak elektromos tér hatására. Ma már szinte minden digitális elektronikus áramkör erre támaszkodik kristályoszcillátorok formájában. A mágnesességgel foglalkozó későbbi munkákban Pierre Curie meghatározta a Curie-skálát. Ez a munka kényes berendezéseket is magában foglalt – mérlegek, elektrométerek stb.
Pierre Curie-t barátjuk, Józef Wierusz-Kowalski fizikus mutatta be Maria Skłodowskának. Curie bevitte a laboratóriumába, mint tanítványát. Skłodowskát kezdte múzsájának tekinteni. 1895. július 26-án összeházasodtak.
Pierre és Marie Curie lánya, Irène, valamint vejük, Frédéric Joliot-Curie szintén fizikusok voltak a radioaktivitás kutatásában, és munkájukért Nobel-díjat is kaptak. Curie másik lánya, Ève életrajzot írt édesanyjáról. Ő volt a Curie család egyetlen tagja, akiből nem lett fizikus. Ève feleségül ment Henry Richardson Labouisse-t, Jr.-hoz, aki 1965-ben Nobel-békedíjat kapott az Unicef nevében. Pierre és Marie Curie unokája, Hélène Langevin-Joliot a párizsi egyetem atomfizika professzora, unokájuk, Pierre Joliot pedig, akit Pierre Curie-ről neveztek el, elismert biokémikus.
Pierre Curie egy utcai balesetben halt meg Párizsban 1906. április 19-én. Amikor a Quai de Continál esőben átkelt a forgalmas Rue Dauphine-n, megcsúszott és egy nehéz lovas szekér alá esett. Azonnal meghalt.
Mindkét Curie véletlenül és önként rádiumos égési sérüléseket szenvedett és kutatásuk során nagy dózisú sugárzásnak voltak kitéve. Sugárbetegségben szenvedtek. Marie Curie 1934-ben halt meg sugárzás által kiváltott aplasztikus vérszegénységben. Még most is az 1890-es évekből származó papírjaik, még a szakácskönyveik is túl veszélyesek ahhoz, hogy hozzányúljanak. Laboratóriumi könyveiket speciális ólomdobozokban tartják, és azoknak, akik látni akarják őket, védőruházatot kell viselniük. A legtöbb ilyen tétel megtalálható a Bibliothèque nationale de France-ban. Ha Pierre Curie nem hal meg balesetben, akkor valószínű, hogy végül meghalt volna a sugárzás hatásaiban, akárcsak felesége, lányuk, Irène és férje, Frédéric Joliot.
1995 áprilisában Pierre és Marie Curie-t elköltöztették eredeti nyughelyükről, egy családi temetőből, és a párizsi Panthéon kriptájában helyezték őket végső nyugalomra.
