Einstein egész életben kerülte a nyilvánosságot, kérése is az volt, hogy hamvasztás után titokban szórják szét. Nem teljesült a kívánsága.
Kifejezetten elterjedt szokás, hogy az ismert emberek testrészeit megőrzik az utókornak, ez pedig őt sem kerülte el.
Mondhatjuk, hogy illegálisan került a boncasztalra, hiszen 1955-ben, halála után a princetoni kórház patológusa, Thomas Harvey kérdés nélkül feltárta testét. Miután kiderült, ő maga is engedélyt kért a tudós fiától, Hans Alberttől, aki ugyan rábólintott, de csak azzal a feltétellel, hogy tudományos célokra használja az eljárást.
Az utólag kötött megállapodást elfogadták, így nem történt bűncselekmény.
Hamvasztás előtt főképp az agyát vizsgálta az orvos, amire egyértelműen az egész világ kíváncsi volt. Képeket, leírásokat közölt róla, majd ahogy “szokás”, múzeumba került a különleges szerv.
Einstein barátja és szemorvosa is büszkén őrizte egy részét, ugyanis a patológustól megkapta Albert szemgolyóit. Henry Abremsnek 1939 óta volt a páciense, nem is csoda, hogy értékes kincsként őrizte meg magának egy széfben. Ahogy ő nyilatkozott:
“Albert Einstein nagyon fontos része volt az életemnek, maradandó hatással volt rám. A szemei birtoklása azt jelenti, hogy a professzor élete nem ért véget. Egy része még mindig velem van.”
A doktor 1994-ben bekövetkezett halála után a szempár is a múzeumban kötött ki.
