Már 1445-ben is kiváló ötletnek bizonyult a játék, hiszen így sokkal több bevételhez jutottak az uralkodók, az emberek pedig élvezettel fizettek a kincstárba.
Mindig is szerencsejáték volt, de kezdetben még a királyok, városok használták pénzszerzés céljából. A történészek szerint ezt a “technikát” a flandriai Sluisban alkalmazták először, ahol a város kapujára szánták a bevételt, annak megépítése volt a cél. Azt persze nem mondták, hogy az értékesnek mondott nyereményeket a lassan fogyó portékáik közül kapták a résztvevők.
Mivel egyértelmű siker volt a játékosoknak és az uralkodóknak egyaránt, így hamar híre ment a szerencsejátéknak. Nagy Frigyes porosz király például a hadserege élelmezésére fordította a saját katonái játékát. A feljegyzések szerint maga Giacomo Casanova adta neki a tippet.
A maihoz hasonló nyilvános sorsolást Benedetto Gentile Pervere genovai dózse találta ki a 17. században, aki szintén a város kasszáját tudta így feltölteni. Akkoriban egy pártatlannak mondott árva fiú szemét kötötték be, majd állították a közönség elé, úgy kellett 5 számot húznia a dobozból.
A lottó kifejezés csak később, a holland “lát”, azaz “sors” szóból jött, nálunk pedig lutri néven honosodott meg 1770-ben.
A Rákosi-korszakban betiltották, azt nyugati ostobaságnak tartották, de 1957-ben újra lehetett játszani hazánkban, 1988-ig pedig állami monopólium volt.
