Sok történelmi személyiség nem okult a múltban elkövetett hibáiból. Az „Akik semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek” mondást Talleyrand francia politikusnak tulajdonítják, aki a Bourbon királyi ház tagjaira utalt. Napóleon bukása után XVIII. Lajos (képünkön) 1814-ben ugyan visszafoglalta a trónt, de nem változtatott elődei politikáján, így nem csoda, hogy az Elba szigetéről visszatérő Napóleont lelkesen fogadta a nép, míg a királynak menekülnie kellett. (A vélekedésekkel ellentétben gyors bukásáért inkább az országban kiteljesedő zűrzavar, mintsem az uralkodó keményfejűsége volt felelős. A király 1814-ben kiadott alapokmánya, a Charte Constitutionelle – az alkotmányos berendezkedés, a napóleoni törvénykönyv, a vallásszabadság és a közteherviselés megtartása, illetőleg az általános amnesztia mellett – csökkentette a választásra jogosultak körét, és igyekezett minél több hatalmat biztosítani Lajos számára, az általános elégedetlenséget azonban sokkal inkább a franciákat sújtó magas adók váltották ki.)
A szállóige alapgondolata – „personne n’a su ni rien oublier, ni rien apprende” (’senki nem tudott semmit elfelejteni, sem megtanulni’) ugyanakkor már felmerült korábban Panat lovag (Léopold de Brunet) ellentengernagy egyik, 1796-ban Londonban írt levelében. A mondást manapság is viszonylag gyakran emlegetik…
