Hová tűnt a náci arany? A háborús gépezet fenntartása hatalmas vagyonokat emésztett fel, nem utolsó sorban a fegyverek gyártásához szükséges ásványi anyagok okoztak problémát. A német birodalom mangánban, volfrámban, krómban és vasban szegény volt, ezért leginkább Dél-Amerikából hozatták az ásványokat, olykor a baráti európai államokból. A gondot az okozta, hogy senki nem akarta elfogadni a német márkát vagy a lopott aranyat. Svájc azonban kivétel volt, 1940-ben a Svájci Nemzeti Bankban számlát nyithatott a német Reichsbank.
Svájci pénzmosoda
A náci aranyvonatok rendszeresen utaztak Bernbe egészen 1945. április 6-ig. Egyes számítások szerint a németek összesen 1,7 milliárd svájci frankot kaptak cserébe. Az aranyat a svájci bankárok tisztára mosták, melyhez bonyolult ügyleteket alkalmaztak Törökországgal, Portugáliával, Svédországgal és Spanyolországgal. A legnagyobb része 1,2 milliárd dollár értékben a Svájci Nemzeti Bank széfjében maradt, köztük az az arany is, amit a nácik a zsidók fogainak felolvasztásából nyertek ki. Az így nyert aranyat a biztonság kedvéért 1939 előtti dátummal pecsételték le.
Nem adjuk az aranyat
A svájci bankok egyéb módon is megszedték magukat a zsidókon. Svájc függetlensége okán, és az elismert bankrendszere miatt sok zsidó származású család választotta a háború alatt a Svájci Nemzeti Bankot vagyona kimenekítéséhez. Sokan azonban nem élték meg a háború végét, a rokonoknak azonban a bank nem adta ki az értéktárgyakat, halotti bizonyítványt követeltek, és azt, hogy a haláltáborokban elhunytak számára ilyet nem állítottak ki, nem vették figyelembe. A Zsidó Világkongresszus 1995-ben megvádolta a svájci bankokat 2,5 milliárd dollárnyi náci arany rejtegetésével, ekkor voltak hajlandóak 775 „alvó” számlát megnyitni az örökösök előtt.
Német hadisarc a szövetségesek felügyelete alatt
Egy újabb bank melyet a nácik uraltak a hadisarc elosztására szolgáló BIS volt. Bár a háború alatt semlegesnek tűnt, nem okozott számukra problémát a náci lopott, és a koncentrációs táborokból származó arany elfogadása. A bank irányításában ekkor több német is helyet kapott. A hadisarc egy része 1944-ben még mindig a Harmadik Birodalom területén volt és a Vörös Hadsereg közeledett. A szövetségesek attól tartottak, hogy ha az oroszok kezére kerül, nem látják viszont. A BIS vezetésében ezért megegyezés született, hogy a németek által kifizetett összegeket Európán kívüli semleges országok számlájára küldik, így a német arany szövetséges kézre kerülhetett. 1945 áprilisában az argentin és a chilei bankok számláján nagyságrendileg egymilliárd dollár jelent meg. Az akkori szélsőjobboldali kormányok így remek búvóhelyet tudtak teremteni a szökevény váciknak Dél-Amerikában.
Hol a vége?
A náci aranya egy része a háború után előkerül, de mai áron számolva körülbelöl 37 milliárd dollárnyi vagyon továbbra sem lelhető fel.
