Az 1987-ben megjelent Bad című nagylemez turnéjának hetedik állomása komoly fejfájást okozott a békepárti, szocialista keletnek és a dekadens, hanyatló nyugatnak a kettévágott Berlinben.
Az egyik legkomolyabban kontroll alatt tartott kelet-európai diktatúrában kellett megoldást találni arra, hogy a Reichstag előtti területen felállított titkos zónába ne jussanak be a kelet-berlini fiatalok. A Stasi komolyan tartott attól, hogy a fal mellett csak néhány száz méterre tartott koncert komoly problémát okoz, hiszen elképesztő tömeg képes ilyenkor az élő zenéhez közel kerülni.
Úgy gondolták, hogy ha ezt irányítás és felügyelet nélkül hagyják, az komoly gyengeséget mutat részükről, de tudták, tömegesen fogják megközelíteni a falat. Még a fegyveres erők bevetésén is gondolkoztak, de mivel az szintén növelte volna a feszültséget, más megoldást kellett találni.
Jó ötletnek tartották még, hogy Berlintől messzebb, egy külső stadionban közvetítették volna a teljes koncertet úgy, hogy pár perces csúsztatással mutatják a nézőknek, ezzel is időt hagyva maguknak az esetleges NDK-ellenes megnyilvánulások kiszűrésére.
A megoldás a titkosszolgálat bevonása lett, akik saját módszereikkel és beépített emberekkel irányították a tömeget. Szinte mindenkit átvizsgáltak a helyszínen, a tüntető szándékú fiatalokat pedig azonnal kizárták, az eredmény pedig megfelelő lett, hogy saját elképzeléseik szerint haladjon a rendezvény.
A bürokratikus rendszer ellen maga Michael Jackson is kiállt, és 1992-ben visszatért a Dangerous című lemezével, hogy Berlinben azok is élvezhessék a zenéjét akiket 1988-ban kizártak az eseményről politikai nézeteik miatt.
