Élete
Munkássága
Otto Hahn német vegyész volt, úttörő volt a radioaktivitás és a radiokémia területén. A nukleáris kémia atyjaként és a maghasadás atyjaként emlegetik. Hahn és Lise Meitner rádium, tórium, protaktinium és urán radioaktív izotópjait fedezték fel. Felfedezte az atomi visszarúgás és a nukleáris izoméria jelenségeit is, és úttörő szerepet játszott a rubídium-stroncium kormeghatározásban. 1938-ban Hahn, Lise Meitner és Fritz Strassmann felfedezték az atommaghasadást, amiért Hahn 1944-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat. Az atommaghasadás volt az atomreaktorok és az atomfegyverek alapja.
A Marburgi Egyetemen végzett, amely 1901-ben doktorált, Hahn Sir William Ramsay irányítása alatt tanult a University College Londonban és a montreali McGill Egyetemen Ernest Rutherford vezetésével, ahol számos új radioaktív izotópot fedezett fel. 1906-ban visszatért Németországba; Emil Fischer a Berlini Egyetem Vegyészeti Intézetének alagsorában egy volt famegmunkáló műhelyt adott a rendelkezésére, hogy laboratóriumként használhassa. Hahn 1907 tavaszán fejezte be habilitációját. 1912-ben az újonnan alapított Kaiser Wilhelm Kémiai Intézet radioaktivitási osztályának vezetője lett. Az osztrák fizikussal, Lise Meitnerrel a ma nevüket viselő épületben együttműködve egy sor úttörő felfedezést tett, amelyek 1918-ban a protactinium leghosszabb életű izotópjának izolálásával zárultak.
Az első világháború alatt a Landwehr-ezrednél szolgált a nyugati fronton, a Fritz Haber vezette vegyi hadviselési egységnél pedig a nyugati, keleti és olasz fronton, s az első ypres-i csatában való szerepéért megkapta a (2. osztályú) Vaskeresztet. A háború után a Kaiser Wilhelm Kémiai Intézet vezetője lett, miközben továbbra is saját tanszékének vezetője maradt. 1934 és 1938 között Strassmann-nal és Meitnerrel az urán és tórium neutronbombázása során keletkezett izotópok tanulmányozásán dolgozott, ami az atommaghasadás felfedezéséhez vezetett. Ellenfele volt a nemzetiszocializmusnak és a náci párt általi zsidóüldözésnek, ami miatt sok kollégáját elmozdították, köztük Meitnert is, aki 1938-ban kényszerült elmenekülni Németországból. A második világháború alatt a német atomfegyver-programon dolgozott, katalogizálta az urán hasadási termékeit. Ennek következtében a háború végén a szövetséges erők letartóztatták és 1945 júliusa és 1946 januárja között kilenc másik német tudóssal együtt a Farm Hallban raboskodott.
Hahn 1946-ban a Kaiser Wilhelm Society for the Advancement of Science utolsó elnökeke, 1948-tól 1960-ig pedig utódjának, a Max Planck Társaságnak az alapító elnöke volt. 1959-ben Berlinben társalapítója volt a Német Tudósok Szövetségének, egy nem kormányzati szervezetnek, amely elkötelezett a felelős tudomány eszménye mellett. Miközben a német tudomány újjáépítésén dolgozott, a háború utáni Nyugat-Németország egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb polgárává vált.
