Két történet is bizonyítja, hogy az egyik legnépszerűbb nyári játék a péksüteménygyárosokhoz köthető.
Amerikából származik, de a két történet más időszakhoz köthető, bár találkoznak az elbeszélések.
Az első 1871-ről szól, amikor William Russel Frisbie pékséget nyitott. Szerették Bridgeport városában a finom termékeit, hamar elterjedt és keresett lett. Az egyszerűbb kiszállításhoz nagyobb fémtálcákat készítettí így ezeken a korong alakú lemezeken vitte ki a rendelést a megadott címekre, melyeket nem sűrűn juttattak vissza neki. Kevés idő kellett, hogy a város különböző pontjain a fiatalok is megtalálják a “Frisbie’s Pies” (Frisbie pitéi) feliratú tálcát, és játéknak használják. A történetek szerint az 1920-as években a Yale Egyetemen külön versenyt is szerveztek ezek dobálásából, később pedig műanyagból is előállították a sport kedvelői. Nem volt szándékos, de jó reklám lett, ebből alakult ki a frizbizés.
A másik szerint egy esküvőn lett sikere a lapos tortaforma dobálásának, amelyet a férj, Walter Frederick Morrison egy meglepően jó szórakozásnak találta. Mivel könnyen el lehet hajítani és sokáig a levegőben marad, a játék ismét elterjedt a környékükön. Ő maga készítette el műanyagból is, majd elnevezte Pluto Platternek, vagyis repülő csészealjnak. Jó döntés volt, hiszen 1957-ben eladta a gyártási jogokat a kaliforniai Wham-O játékgyárnak.
Ezek következménye lehetett, hogy a játékgyár a nagyobbakat, kifejezetten az egyetemistákat célozta meg az ismert versenyek miatt, a piteformájú lapokra pedig a Frisbee nevet írta (kis változtatás a jogi viták elkerülése érdekében), hiszen ez volt a köztudatban arrafelé.
A ma ismert formáját a gyárban dolgozó Ed Headrick nevéhez köthető, aki szintén meggazdagodott a híres, bár végtelenül egyszerű játékból.
