Élete
Munkássága
Isidor Isaac Rabi amerikai fizikus volt. 1944-ben fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok mágneses tulajdonságainak vizsgálatára kidolgozott rezonancia módszeréért”.
Rabi kémiát tanult a Cornell Egyetemen, majd 1927-ben doktorált a Columbia Egyetemen kristályok mágneses tulajdonságairól. Kétéves európai tartózkodás után visszatért tanárként a Columbia Egyetemre, ahol 1937-től a fizika tanszék professzora volt. 1930-tól kezdődően az atommagban lévő protonok kötődési viselkedését vizsgálta, ebből származtatta a molekuláris mágneses rezonancia detektálási módszert (az NMR spektroszkópia előfutára), amely későbbi Nobel-díjas munkájához vezetett.
1940-ben a Massachusetts Institute of Technology-ba ment és részt vett a radar és az atombomba kifejlesztésében a Los Alamos-i laboratóriumokban. A háború után visszatért a Columbia Egyetemre, és a Brookhaven National Laboratory-ban is dolgozott. Egyik szervezője volt a CERN megalapításának is. Harry S. Truman amerikai elnök tudományos tanácsadója volt. 1964-ben egyetemi tanári címet kapott a Columbia Egyetemen. 1967-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is előadásokat tartott.
Rabi tiszteletbeli doktori címet kapott több neves egyetemen (köztük Princeton, Harvard, Birmingham), és több akadémia tagja volt. 1946-tól 1956-ig az Atomenergia Bizottság tanácsadó testületének tagja, 1952-től pedig elnöke, J. Robert Oppenheimer utódja. Tagja volt az Amerikai Fizikai Társaságnak, és 1950-ben elnöke volt. Tagja volt a Nemzeti Tudományos Akadémiának, az Amerikai Filozófiai Társaságnak és az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának is. Külső tagként a Japán és a Brazil Tudományos Akadémia tagja volt. Tagja volt a Fegyverellenőrzési és Leszerelési Ügynökség Tanácsadó Testületének és az UNESCO Amerikai Bizottságának. Amerikai küldött volt az 1955-ös genfi atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó nemzetközi konferencián, és az első három konferencia alelnöke. Tagja volt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) Tudományos Tanácsadó Bizottságának (SAC) és az ENSZ főtitkára tudományos tanácsadó testületének is. 1959-ben felvették az izraeli Rehovotban működő Weizmann Intézet igazgatótanácsába.
1939-ben megkapta az American Association for the Advancement of Science díját, 1942-ben pedig a Franklin Intézet Elliott Cresson-érmét. 1948-ban megkapta az Elnöki Érdemérmet, mint a legmagasabb polgári amerikai kitüntetést, valamint a King’s Medal of Freedom Szolgálatért kitüntetést, és tisztként bekerült a Becsületlégióba. 1960-ban Barnard-éremmel tüntették ki. 1967. november 14-én Wilfrid Bennett Lewis-szal és Bertrand L. Goldschmidttel együtt megkapta az Atoms a békéért díjat.
Róla nevezték el a kvantummechanikai kétszintű rendszerek oszcillációját, a Rabi-oszcillációt.
