Élete
Munkássága
Sir Cyril Norman Hinshelwood brit fizikai kémikus volt. 1956-ban Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov-al megosztva kémiai Nobel-díjat kapott „a kémiai reakciók mechanizmusának feltárásában végzett kutatásaikért”.
Hinshelwood a Westminster City School-ban, majd az Oxfordi Egyetem Balliol College-ban tanult, ahol doktorált is. Az első világháború alatt egy robbanóanyaggyárban dolgozott. 1921 és 1937 között a Trinity College oktatója volt. 1937-ben az Oxfordi Egyetem kémiaprofesszora lett.
Hinshelwood 1929 óta tagja a Royal Societynek, amelynek 1955 és 1960 között elnöke volt. 1939-ben megkapta a Liversidge-díjat a Royal Society of Chemistry-től. A Royal Society 1947-ben királyi éremmel, 1962-ben Copley-éremmel tüntette ki. 1948-ban lovaggá ütötték, 1960-ban Érdemrendet kapott. Elnöke volt a Chemical Societynek, a Faraday Társaságnak és 1959-től a Német Természettudományi Akadémia Leopoldina tagja is. 1951-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába, 1958-ban az akkori Szovjetunió Tudományos Akadémiájába, 1960-ban a Nemzeti Tudományos Akadémiába, 1961-ben az Edinburghi Királyi Társaságba, 1963-ban pedig az Amerikai Filozófiai Társaságba választották.
Munkaterületei közé tartozott többek között a kémiai reakciók kinetikai vizsgálata, különös tekintettel az elemekből víz képződésére. Harold Warris Thompsonnal együtt vizsgálta a hidrogén és az oxigén közötti robbanási reakciót, és leírta a láncreakció jelenségét. Ezért a munkájáért 1956-ban kémiai Nobel-díjat kapott Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonovval együtt. A továbbiakban a baktériumsejtek kémiai változásait vizsgálta, amelyek később nagy hasznát vették az antibiotikumok kutatásában. Erről tette közzé többek között: a The Chemical Kinetics of the Bakterial Cell (1946) és a Growth, Function and Regulation in Bakterial Cells (1966) című könyveket.
Erről kapta a nevét a Langmuir-Hinshelwood mechanizmus, amely két kiindulási anyag reakcióját írja le egy katalizátor felületén, valamint a Lindemann-Hinshelwood mechanizmus.
Hinshelwood több nyelvet is folyékonyan beszélt. Hobbija a festészet, a kínai fazekasság és a külföldi irodalom volt.
