Mindezt a helyiek bátorságának köszönhetik, hiszen az első világháborút követően saját maguknak kellett visszavenni a betolakodóktól.
Egy évvel a trianoni békediktátum aláírása előtt történt, hogy Szomoróc települést megszállták a Szerb-Horváth-Szlovén Királyság emberei, megsértve ezzel az antant által meghatározott demokrácics vonalat. Rankay József hadnaggyal az élen, 17 határőr vezetésével a falu összefogott, hogy 1920. augusztus 1-jén kiűzzék az idegeneket.
Sajnos az ellenszegülést hamar megfékezték, ugyanis órákon belül erősítést kapott az ellenséges csapat, így minden “lázadót” bebörtönöztek. Büntetésüket tetőzte, hogy éheztették és összeverték őket a katonák. Csak a helyiek kérlelésére engedett néhány őr, így jutott titokban élelemhez a bezárt csoport.
Komoly erőfeszítések mellett érte el a határmegállapító bizottság, hogy másfél évvel a megszállás után, Szomorócot vissza kell adni Magyarországnak. 1923 és 1948 között minden évben megünnepelték február 9-ét a polgárok, hiszen ezen a napon rögzítették a parancsot, és ekkor engedték szabadon a bebörtönzött férfiakat.
Egy gyönyörű harang is készült a falunak, melyen a következő felirat olvasható:
Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évében.
1942-ben a szomszédos települést is hozzácsatolták, így ma már Kercaszomoróc néven találhatjuk meg a települést. A magyar Országgyűlés pedig a 2008. november 20-i hatályú emléktörvényével odaítélte a Communitas Fortissima, vagyis A legbátrabb falu címet a községnek.
