Élete
Munkássága
Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov orosz fizikai kémikus volt. 1956-ban Cyril Norman Hinshelwood-al megosztva kémiai Nobel-díjat kapott „a kémiai reakciók mechanizmusának feltárásában végzett kutatásaiért”.
Szemenov 1917-ben diplomázott a Petrográdi Egyetemen, 1920-ban pedig a Leningrádi Fizikai-Műszaki Intézet elektronjelenség-laboratóriumának vezetését vette át. Előadást tartott a Politechnikai Intézetben, majd 1928-ban professzorrá nevezték ki. 1931-ben a Szovjetúnió Kémiai Fizikai Intézetének igazgatója lett. Tudományos Akadémia (1943-ban Moszkvába költözött); 1944-től a Moszkvai Állami Egyetem tanára.
Semenov kiemelkedő munkája a kémiai átalakulás mechanizmusával kapcsolatban magában foglalja a láncelmélet változatos reakciókra és különösen az égési folyamatokra való alkalmazásának kimerítő elemzését. Javaslatot tett a degenerált elágazás elméletére, amely az oxidációs folyamatok indukciós periódusaival kapcsolatos jelenségek jobb megértéséhez vezetett. Semenov értékes hozzájárulást tett a molekuláris fizika területéhez. Vizsgálatokat végzett az elektronjelenségekkel, a dielektromos bomlással és a robbanásveszélyes hullámok terjedésével kapcsolatban is.
Tudományos Akadémia 1929-ben és akadémikus 1932-ben: öt Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászlója Renddel tüntették ki. Tagja a Chemical Society-nek (London), külföldi tagja a Royal Society-nek, valamint külföldi tagja az amerikai, indiai, német és magyar tudományos akadémiának. Az oxfordi és a brüsszeli egyetem díszdoktori fokozatával is rendelkezik, 1960 óta pedig az All-Union Society for Propagation of Political and Scientific Knowledge elnöke.
