Élete
Munkássága
Alfred Werner svájci vegyész volt. 1913-ban elnyerte a kémiai Nobel-díjat „a molekulákban levő kötések kutatásáért”. Werner kidolgozta a modern koordinációs kémia alapjait. Ő volt az első szervetlen kémikus, aki Nobel-díjat kapott, és 1973-ig az egyetlen.
Werner az elzászi Mulhouse-ban született 1866-ban, és már iskolás korában érdeklődött a kémia iránt. A karlsruhei katonai szolgálata alatt az ottani Műszaki Egyetemen kémiai előadásokon vett részt. Nem utolsósorban az új porosz renddel szembeni, sok elzászira jellemző szkeptikus hozzáállása miatt döntött úgy, hogy Svájcban fejezi be kémiai tanulmányait. 1886/87 téli szemeszterére beiratkozott a zürichi Svájci Szövetségi Politechnikumra (később ETH), és 1889-ben műszaki kémiából szerzett diplomát. Disszertációját a szerves kémia területéről (a szerves nitrogénvegyületek sztereokémiájáról volt szó) 1890-ben Arthur Hantzsch-nél fejezte be, mielőtt a párizsi Collège de France-ba ment egy féléves kutatói tartózkodásra Marcelin Berthelot-nál. Zürichbe való visszatérése után a Műszaki Egyetemen habilitált, majd 1892 nyári szemeszterétől a következő év nyári szemeszteréig magánoktatóként dolgozott a kémia speciális fejezeteiben.
1893-ban a zürichi egyetemre ment, ahol 1894-ben professzor lett. Haláláig az is maradt. Werner különösen a koordinációs vegyületek kutatásában mutatkozott meg. Ehhez a lendületet egy a témában tartott előadás adta, amelyre 1892-ben fel kellett készülnie. 1893-ban a Journal of Inorganic Chemistry című folyóiratban publikált egy cikket „Hozzájárulás a szervetlen vegyületek felépítéséhez”. Ezzel szembeszállt Sophus Mads Jørgensen kémikus láncelméletével a kísérleti eredmények értelmezéséhez megfelelő ismeretekkel és a komplex vegyületek kötési viszonyairól alkotott teljesen új elképzelésekkel. Ezt tekintik a komplex kémia kezdetének. Az 1893-as munkában figyelemre méltó szempont volt, hogy a nagy horderejű tézisekhez nem volt megfelelő empirikus alap. Werner a komplex kémiát elsősorban fémaminok felhasználásával kutatta. Doktoranduszának, Victor L. Kingnek sikerült királis (optikailag aktív) fémkomplexeket bizonyítania, amelyeket Werner már régóta keresett (1911-ben publikálva Wernerrel). Mivel akkoriban elterjedt az a vélemény, hogy az optikailag aktív anyagokban szénnek kell lennie, Werner szén nélküli példát is keresett, és 1914-ben hexolban találta.
Werner 1919. november 15-én érelmeszesedésben halt meg Zürichben, 52 évesen.
