Élete
Munkássága
Albert John Mvumbi Luthuli dél-afrikai politikus és zulu törzsi vezető, tanár és vallási vezető, valamint az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke 1952 és 1967 között. 1960-ban ő volt az első afrikai, akit Nobel-békedíjra jelöltek. Azon az alapon kapta meg, hogy Mahatma Gandhi erőszakmentesség-filozófiája által inspirálva békés eszközökkel küzdött Dél-Afrika faji szegregációs politikája ellen.
Albert John Luthuli 1898-ban született egy keresztény misszionárius és zulu vezető fiaként. 1908 és 1909 között azért került a Vryheid kerületi Natalba, mert testvére tolmácsként segített a Hetednapi Adventista misszionáriusi munka megalapításában ebben a régióban. Eleinte nem járt iskolába, de anyja emiatt Groutville-be küldte. Ott a missziós iskolába járt. 1914-ben Luthuli az Ohlange Institute-ban tanult, amelynek akkoriban John Langalibalele Dube volt a vezetője, majd a következő évben a Pietermaritzburg melletti Edendale-i Methodist Institute-ba költözött, ahol tanárnak is készült. Ezután 1919-ben Blaauwboschban (Natal) kezdett tanítani. 1921-ben Luthuli újabb kétéves tanárképzésbe kezdett az Adams College-ban, és laikus prédikátorként is szolgált a metodista egyházban. 13 évig tanított ezen az egyetemen zulu nyelv és zene szakon, emellett iskolai adminisztrációként és a főiskolai kórus igazgatójaként is dolgozott. Luthuli az iskolán kívül is részt vett nevelőként. 1928-ban az Afrikai Tanárok Szövetségének titkára, 1933-ban pedig elnöke lett. Felfedezte, hogy a hatóságok később már nem fogadtak képviselőket, döntéseiket nem beszélték meg az érintettekkel. Ez idő alatt Luthuli másokkal együtt megalapította a tanárok egyesületének fiókját, a Társaság a Zulu Nyelvért és Kultúráért Egyesületet. A soknemzetiségű labdarúgás lelkes támogatója és szervezője, 25 éven át aktívan sportolt, a Dél-afrikai Labdarúgó Szövetség első titkárává választották. Az Adams College-ban végzett munkája során ennek az intézménynek a karizmája sok találkozást adott neki aktív személyiségekkel. Fiatal tanárként összebarátkozott Zachariah Keodirelang Matthewsszal, aki átvette az itteni középiskola irányítását. 1935-ben törzsfővé választották, majd tanári állásának feladása után apja halála után (1953-ig) vette át a törzs vezetését. 1938-ban a Nemzetközi Missziós Tanács ülésének résztvevője volt Indiában. 1946-ban a Natives’ Representative Council (NCR) tagja lett, amelyet azonban rövid időn belül feloszlattak.
Szintén 1946-ban tagja lett az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC) és Natal tartomány elnöke. 1948-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy részt vegyen az Észak-Amerikai Missziós Kongresszuson. 1952-ben az ANC és a Dél-afrikai Indiai Kongresszus elindította a Defiance Campaign-t. Ugyanezen év decemberében Luthulit az ANC elnökévé választották. Emiatt Afrika egyik legjelentősebb fekete politikusává vált, és közvetlen ellenfele volt a dél-afrikai kormánynak az apartheid elleni küzdelemben. Zachariah Keodirelang Matthews-szal együtt dolgozott az ANC Szabadság Chartájának tervezetén, amelyet 1955-ben Kliptownban a Népi Kongresszuson fogadtak el.
A durbani Cato Manor településen Luthuli az 1950-es évek közepén erős átpolitizálódást ért el a fekete és indiai lakosság körében, amit a városvezetés olyan veszélynek látott, amely ellen aránytalan rendőri erőforrásokkal lépett fel.
Luthuli többször felszólította a fekete lakosságot, hogy legyenek nyugodtak és türelmesek; őt magát politikai aktivizmusa miatt többször letartóztatták és eltiltották. Csak szülővárosa területén tartózkodhatott. 1956-ban Luthulit és az apartheidellenes mozgalom 155 másik résztvevőjét megvádolták a hazaárulási perben, amely csak 1961-ben ért véget, és minden érintettet felmentettek. Albert Luthulit összeesküvéssel és faji viszályra való felbujtással vádolták ebben a perben. 1958-ban szabadult, 1959-ben ismét börtönbe került, majd megtiltották, hogy elhagyja Groutsville környékét, amit élete végéig nem oldottak fel. 1961-ben kampányolt az Umkhonto we Sizwe (MK), az ANC militáns szárnyának megalakulása ellen, de végül Nelson Mandela meggyőzte, így végül 1961 decemberében megalapították az MK-t.
1960-ban Albert John Luthuli Nobel-békedíjat kapott. Ezt azonban nem tudta azonnal elfogadni, mert az apartheid rezsim hatóságai nem engedték elhagyni az országot, eltiltás miatt az Alsó-Tugela járás területén tartózkodhatott. Csak egy évvel később a dél-afrikai kormány engedélyt adott neki és feleségének, Nokukhanya Luthulinak, hogy 1961. december 10-én Oslóba utazzanak, hogy átvegyék a díjat. A dél-afrikai belügyminiszter a Nobel-bizottság jelöléséről azt mondta, kormánya nem érti a díjátadó ünnepséget, ezért nem tudja támogatni, mert véleménye szerint Luthuli nem támogatta a békés közösségi életet az országban.
