Élete
Munkássága
Sir Alan Lloyd Hodgkin brit fiziológus, neurofiziológus és biofizikus volt. 1963-ban Sir John Carew Eccles-szel és Andrew Fielding Huxley-val megosztva megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat „a kémiai úton történő ingerületátvitel és annak gátlása az idegsejtekben kutatásáért”.
Hodgkin a malverni Downs Schoolba, a holti Greshams Schoolba, majd a cambridge-i Trinity College-ba járt, ahol biológiát és kémiát tanult, és a fiziológia tanulmányozásának szentelte magát. Ezután kutatási asszisztens lett, és kísérleteket végzett a békaidegekkel. Együtt dolgozott többek között Ernest Rutherford és Frederick Gowland Hopkins tudósokkal. Miután meghívták dolgozni a New York-i Rockefeller Intézetbe, visszatért Cambridge-be, ahol 1939-ben kezdődött együttműködése Huxley-val, és itt talált otthonra is.
A neurofiziológiai munkát, amelyért a kutatócsoport Nobel-díjat kapott, a tintahal óriási axonjain végezték, amelyek méretüknél fogva különösen alkalmasak kutatómunkára. Róla nevezték el a Goldmann-Hodgkin-Katz egyenletet, amellyel a sejtek nyugalmi membránpotenciálját lehet kiszámítani.
Andrew Fielding Huxley-val együtt kifejlesztette a Hodgkin-Huxley modellt, egy biológiailag részletes neuronmodellt, amely fontos a számítógépes idegtudomány és a neuroinformatika számára.
