Az ógörög hangszerekről viszonylag átfogó ismeretekkel rendelkezünk, leírásokból, rajzokból, festményekből és régészeti leletekből a szakemberek meg tudják állapítani az általuk használt hangszíneket és hangmagasság-tartományokat.
1883-ben Kis-Ázsiában, az ókori Tralleisz település közelében bukkantak egy érdekes, feliratos kőoszlopra, amelyen – mint utóbb kiderült – egy Szeikilosz nevű (egyébként ismeretlen) személy sírfelirata olvasható a Kr. u. II. századból. Az énekelhető kis költemény tulajdonképpen a carpe diem életérzés kifejezése. A szöveg így szól:
Hoszon zész, phainu,
méden holósz szü lüpu:
prosz oligon eszti to zén,
to telosz ho khronosz apaitei.
Bár a rövid szöveg prózai fordítása könnyű (magyar nyelven több változat is létezik), formahű fordítása – egyebek mellett az énekelhetőség miatt – viszont nagyon nehéz.
Ennek ellenére David Creese, a Newcastle-i Egyetem tudósa nemrég megénekelte a csaknem kétezer éves szöveget. (Persze némi segítségére volt az, hogy a dallamot a szöveg fölött az akkori görög notációval jelölték). Íme:
(Maga a sírfelirat szövege és dallama az elsőként hallható zeneszám, a következő háromban nincs szöveg).
Az őrjítő rejtély – miért olyan nehéz rekonstruálni az ókori görögök zenéjét?
Ritoók Zsigmond: A Szeikilosz-költemény
Ioanna Zikakou: What Would Ancient Greek Music Sound Like?
