Amikor a király elájult a városban terjengő bűztől

Számos különös epizód teszi színessé a higiénia történetét. A sokak fejében a középkori tisztasági viszonyokról élő kép persze – részben – nincs messze az igazságtól. 1185-ben például a korszak egyik legjelentősebb uralkodója, a francia II. Fülöp Ágost (ur. 1180–1223) egyszer elájult a bűztől, amikor kihajolt párizsi kastélyából… Pedig a XIV. századtól kezdve Franciaországban több rendelettel is igyekeztek a háztulajdonosokat rávenni arra, hogy tartsák tisztán az utcákat – nem sok sikerrel… (Egy 1372-ből származó párizsi rendelet előírta, hogy a mosdóvizet vagy az éjjeliedény tartalmát csak háromszoros „Gare l’eau!” (Vigyázz, víz!) figyelmeztető kiáltás után szabad a házak ablakaiból az utcára önteni.)

Spanyolországban III. Károly király elhatározta, hogy megtisztítja Madrid utcáit és tereit, ám az orvosok hivatalos dokumentumban beszélték le az uralkodót, mondván, a város levegője olyannyira egészséges, hogy hatalmas veszélyt jelentene, ha megtisztítanák

Söprögető háziszolga, 1434 körül (Nürnberger Zwölfbrüderbuch/Mendel I., Stadtbibliothek Nürnberg)

Magyarországon sem volt jobb a helyzet. Pozsonyban – bár az ország kulturális központjának számított – a lakók maguk vitték (vagy öntötték) ki a szemetet az utcára. Érdekes, hogy a települések főtereit – ahol a rengeteg hulladékot „termelő” vásárokat tartották – nem a vásárok után, hanem előtte söpörték tisztára…

A XV–XVI. században a városokban az úgynevezett mistgrafok – mint „köztisztasági alkalmazottak”, felügyelők – szállították el a szemetet és a trágyát. Ők Pozsonyban a városvezetéstől heti fizetést kaptak, feladatuk a konyhai és egyéb hulladék elszállítása volt. (Ráadásul nagy valószínűséggel megtarthatták maguknak azokat az értékeket, amiket a szemétben találtak.) Az árnyékszékek ürítését, valamint az elhullott állatok összegyűjtését és elszállítását a kotkünig nevű dolgozó végezte alkalmi fizetség fejében.

Olvasmány:
Benda Judit: A szemétgróf birodalma, szemétkezelési megoldások a középkori Budán

Fónagy Zoltán: „Oly bűzzel és mocsokkal fertőztetnek”

(Felső képünk: részlet Id. Pieter Brueghel Flamand közmondások című festményéből, 1559 (Gemäldegalerie, Berlin)