Az Északnyugati átjárót elsőként átszelő norvég Roald Amundsen a sarkvidékek legeredményesebb felfedező utazójaként tartjuk számon.
Az Északnyugati átjáró tett expedícióját követően az Északi-sark járt gondolatai központjában. Nansen jég hátán való sodródását szerette volna megismételni, ezért megvásárolta és felújíttatta a példaképe által használt Fram („Előre”) elnevezésű hajót, melyet építője, Colin Archer úgy tervezett meg, hogy a megfagyó jég hatása ne összeroppanását eredményezze, hanem a jégtábla hátára emelje a hajót. 1910-re készen álltak útjuk megkezdésére, ám sorsdöntő hírek jutottak el Amundsenhez. Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte a sarkot, de talán ennél is fontosabb információ birtokába került, miszerint Robert Falcon Scott expedíciót tervez a Déli-sark felfedezésére. A hozzá eljutott információk átformálták terveit, és immár a Déli-sark meghódítása vált céljává, melyet csak testvére és tisztjei számára tett világossá. Madeira elérését követően már az új útvonal mentén, a legénység tudtával és beleegyezésével indultak tovább.
Selfjegek
A selfjég olyan jégtömeg, mely a parti síkságról nyúlik a tengerbe, magassága peremein csaknem a fenékig ér. Az Antarktiszon létrejött selfjegek akár 200 méterrel a tengerszint fölé emelkedhetnek.
A selfjeget 1911. január 14-én érték el a Bálna-öböl néven ismert helyen, ahol kiépítette bázisát, melynek a Framheimnak, azaz a Fram otthona nevet adta, majd utánpótlás-raktárakat építettek február és március hónapokban a 80°, 81° és 82°-nál. További előkészületeket tettek és utánpólásuk alapjainak, valamint eszközeik fejlesztésébe kezdtek.
1911. október 20-án Amundsen útnak indult társaival és 1911. december 14-én érték el a Déli-sarkot.
Előkészületeik során különös tekintettel voltak a szánokra és a szánokat húzó kutyákra, ez később az expedíción elért sikerük alapjává vált.
A sikeres expedícióról a közvélemény csak 1912. március 7-én értesülhetett, lévén Amundsen hírközlő eszközt nem vitt magával.
Az expedíciót beárnyékolta, hogy egyes vélemények szerint Amundsen kevéssé a biztonságot, inkább a biztonságot tartotta fontosnak. Az Déli-sark elérésére tett első kísérletet túl korán indította el, mellyel az expedíció másik tapasztalt tagja, Hjalmar Johansen nem értett egyet. A korai indulás következtében erős viharba kerültek és Amundsen embereit magára hagyva a legjobb szánnal visszatért Framheimre nevű bázisukra. Johansennek végül a hátán cipelve kellett kimentenie az expedíció másik tagját, Kristian Prestrudot és önmagát a fagyhalálből. Johansen az történteket a maga természetességében szóvá tett, amit Amundsen nehezen viselt és innentől kizárta az expedícióból és az addigi szolgálatait is meg nem történté próbálta tenni. Johansent olyannyira megviselték Amundsen cselekedetei, hogy egy évvel később öngyilkosságot követett el. Nansenben és másokban joggal merült fel az események hallatán, hogy Amundsent nem a tudomány, hanem önmaga szolgálata hajtotta és elsőségért járó dicsőség.
