A gyermekágyi láz okának felfedezése

A gyermekágyi láz szülés vagy vetélés után következhet be, különösen akkor, ha hiányos a méhlepény. A baktériumok, vagy különböző anerob kórokozók a méhlepény leválásakor keletkező nagy seben jutnak be a véráramba.

A gyermekágyi láz tünetei

A betegség hőemelkedésben vagy lázban mutatkozik meg, fájdalom, hasi nyomás, bűzös folyás, esetleg vérzés fordulhat elő. A fertőzés rosszabbodását jelzi alhasi feszülés, gyengeség, hányinger, hányás, valamint a sokk tünetei, mint például az emelkedett vérnyomás, a nyugtalanság, a felgyorsult légzés és a szapora pulzus. Ezek következményeképpen a hashártya és egyéb szervek gyulladása, sűrű erős lázrohamok, hatékony kezelés nélkül legtöbbször néhány napon belül szepszis, vérmérgezés lép fel, amely eredményeképpen meghal a beteg.

A felfedezés története

A 19. század közepén sok ezer édesanya halt meg a gyermekágyi láz következtében. A halál oka minden egyes esetben vérmérgezés volt. Semmelweis Ignác a bécsi Általános Közkórházban dolgozott. Három fontos észrevételt írt le a gyermekágyi lázzal összefüggésben:

1. 1822-ig a gyermekágyi láz előfordulása 1% körül volt. Ez a szám hat-hétszeresére nőtt, miután Johann Klein professzor a modern elvekkel lépést tartva bevezette a halottak felboncolását.

2. A vagyonosok között kisebb mértékű volt az elhalálozás. Akkoriban csak a hátrányosabb helyzetűek szültek kórházban, míg a gazdagok otthon.

3. Az intézmény két szülészeti klinikája volt: az I. számún az orvostanhallgatókat oktatták, a II. számún pedig a bábanövendékeket. Az elhunytak számának különbsége feltűnő volt: Az I. sz. klinikán 9,8 %, ellelnben a II. sz. klinikán 3,8 % volt a halálozás.

Semmelweis Ignác mélyreható és részletes tudományos kutatásokat végzett az anyákat és babáikat gyilkoló rejtély sürgős megfejtésén, figyelmen kívül hagyva az előítéleteket, tradíciókat, titulusokat.

Abban az időben halt meg egy boncolás kapcsán szerzett sérülés következtében Semmelweis jó barátja, Jakob Kolletschka. Semmelweis elolvasta Kolletschka boncolásának jegyzőkönyvét, és rájött, hogy a barátja halálát okozó betegség és a gyermekágyi láz néven ismert betegség ugyanaz. Rádöbbent arra, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok váltják ki azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül vizsgálják a várandósokat. Egyértelművé vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a kizárólag bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők között lényegesen ritkább volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között. Ekkor ismerte fel azt, hogy a gyermekágyi lázban meghalt nők ugyanúgy vérmérgezésnek lettek áldozatai.

Miután erre ráeszmélt, Semmelweis egyből hozzálátott a gyermekágyi láz megelőzéséhez. Nem lehetett eltiltani az orvosokat a boncolástól, mert a tapasztalatszerzés kulcsfontosságú módját jelentette. Többféle vegyszer tesztelése után 1847 tavaszán a klórmeszet találta a legjobb megoldásnak. 1847 májusában előírta osztályán a kötelező klórmész-oldatos kézfertőtlenítést az orvosoknak, ápolóknak és az orvostanhallgatóknak, osztályra belépés előtt és a betegvizsgálatok között is. Könyékig felhajtott köpenyben, körömkefével, negyedórán keresztül kellett végezni a kézfertőtlenítést. Rendelkezései kifejezetten népszerűtlenek voltak és kollégái nem vették komolyan annak ellenére, hogy a gyermekágyi lázban elhunytak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábákén. Az eredmény egyértelmű volt. 1847 júniusában a halálozások a korábbi 15% körüli átlagról 2,4%-ra csökkentek. A következő évben pedig már csak 1,3% volt. Ezzel a felfedezéssel lett Semmelweis az anyák megmentője és meghatározta a fertőtlenítés alapjait.

Felfedezését csak évekkel később tette közzé, 1858-ban, az Orvosi Hetilapban, amit Markusovszky Lajos szerkesztett: A gyermekágyi láz kóroktana címmel. 1860-ban megjelent német nyelvű könyve: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Ezután 1861-ben, majd 1862-ben jelent meg két levele németül, melyet az orvos kollégáknak írt. Újításával, és legfőképpen heves, szenvedélyes hangvételével a szakma túlnyomó részének tiltakozását és támadásait váltotta ki.

Az elismerés jóval a halála után jött el. Először Alfred Hegar szülészorvos hívta fel a figyelmet Semmelweis tanításaira. Semmelweis elveinek elismerése az orvosi gondolkodási rendszer megváltozását kívánta. Semmelweis eljárásmódját akkor ismerték el tényleg, amikor elkezdték alkalmazni különböző betegségek megelőzésére. Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között megjelent publikációit 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.