Az akkor 59 éves Sir John Franklin kapitány 1845–48 között zajló északnyugati átjárói expedíciója tragikus véget ért északi sarkköri brit felfedezőút volt.
A hajók 1845 május 19-én bontottak vitorlát az angliai Greenhithe-ban. Franklin negyedik sarki útjának célkitűzése az északnyugati átjáró végighajózása volt az Erebus és a Terror hajókkal. A Vilmos király-sziget közelében, a kanadai Victória-szorosban a jég fogságába estek 1846 szeptemberében. 1846 és 1847 telét az egyik szigeten töltötte a hajó betegségek miatt megfogyatkozott legénysége. Majd 1848 áprilisában dél felé indultak a szárazföldön és a jég hátán. A 129 fős csoportból senki sem maradt életben.
1848-tól számos szárazföldi és tengeri mentőexpedíció indult a felkutatásukra. Az 1980-as években folytatott ásatások nyomán vélhetően a hideg és az éhség mellett tuberkulózis, tüdőgyulladás, skorbut és ólommérgezés következtében vesztették életüket a csoport tagjai. Néhány csonton fellelhető vágásnyom kannibalizmust feltételez.
Az expedíció egyik hajóját, az Erebus roncsait 2014 szeptemberében egy robot-tengeralattjáró révén megtalálták a Vilmos király-sziget közelében a Victoria-szorosban.
