A legenda szerint 1307. november 18-án lőtte le az almát fia fejéről Tell Vilmos svájci szabadságharcos.
Tell Vilmos abban a korban élt és lett mai is élő nemzeti hős és legenda, amikor Schwyz, Uri és Unterwalden összefogott, és harcolt a szabadság kivívásáért az 1290-es évek végén. Svájc szuverenitását csak az 1648-as wesztfáliai békében ismerték el, addig a Habsburgok voltak az irányítók.
Tell Vilmos legendás történetét Aegidius Tschudinak, a 16. századi krónikásnak köszönhetjük. A Habsburg helytartó, Gessler, Uri tartomány egy településén élőknek megparancsolta, hogy az ő távollétében egy botra tűzött kalapot tiszteljenek úgy, mintha ő maga lenne ott. A helvétek Gessler kemény szabályozásait nehezen viselték az ott lakók, köztük Tell Vilmos is, aki megtagadta a tiszteletadásnak ezt a formáját. Gessler büntetésként előírta, hogy Tell Vilmos lőjön le íjával fia fejéről egy almát.
Az esemény Aegidius Tschudi feljegyzése szerint 1307. november 18-án történt. A legenda szerint Tell Vilmos még egy nyilat tartott a kezében azzal a céllal, hogy amennyiben nem sikerül az első lövése, a másodikkal Gesslert ölje meg.
A teljesítés sikeres volt, Tell Vilmost ennek ellenére letartóztatták és börtönbe került. A legenda folytatásaként a börtönből megszökött, majd meg is ölte a Habsburg zsarnok Gesslert.
Ezután a kantonokban szabadságharc robbant ki, mely elvezetett Svájc függetlenné válásához.
Schiller Tell Vilmos című drámájának, Rossini operájának legnépszerűbb és leggyakrabban elhangzó nyitányának ez a legenda az alapja, de számos játékfilm témája a harcoló szabadságharcos Tell Vilmos személye.
