Napjaink egyik fontos gazdasági kifejezése a monetáris politika. Maga a monetáris melléknév a latin ’moneta’ szóból ered – ami egy római legenda szerint egy istennőhöz kapcsolódik.
A sokak által ismert történet szerint Brennus kelta – latinul gallus – hadvezér Kr. e. 396-ban megtámadta az akkor még korántsem világbirodalom Rómát, s az Allia folyó menti ütközetben győzedelmeskedett, ráadásul elfoglalta a várost is, a rómaiak a fellegvárba, a Capitoliumba húzódtak vissza. A hosszú ostrom során a védők igencsak éheztek, de mégsem ették meg a Juno istennőnek szentelt ludakat. S milyen jól tették! A szárnyasok mentették meg ugyanis Rómát, amikor is néhány gall katona az egyik éjjel felmászott a meredek sziklákon, hogy rajtaüssön az elgyötört védőkön, azonban a ludak hangos gágogása fellármázta a rómaiakat, akik így időben eszméltek és sikeresen visszaverték a támadást. (Később aztán a háborút is megnyerték.)
A csaták után a rómaiak hálából templomot állítottak az istennőnek, amit Juno Moneta (’Juno, aki figyelmeztetett’) néven emlegettek. Később ebben a templomban állították fel az első állami pénzverdét – így kapta a pénz a monéta nevet. (Egyébként ez az angol money szó eredete is.)
(Federmayer István nyomán)
