Németországban már a 90-es években, legalább 10 évvel korábban berobbantak az ízesített sörök, de ma már nálunk is válogathat a vásárló. Szinte nincs olyan élelmiszerbolt ahol ne lehetne beszerezni egyet-egyet. De honnan jött az ötlet?
A történet 1922 nyarához köthető, mikor a legforróbb napokon megcsappant egy kis német fogadó sörkészlete. Franz Xaver Kugler kocsmáros attól tartott, hogy nem tudja kiszolgálni az alpokbeli fogadójába betérő vendégeket, túrázókat, illetve a nagy számban arra guruló kerékpárosokat. Ekkor gondolta, hogy a még meglévő sört felönti valami hűsítő, közkedvelt itallal. Fele-fele arányban a sörbe szénsavas citromlevet tett, és elnevezte radlernek, azaz „biciklis”-nek.
Akkor siker fogadta, hogy sokan csak ezért a különlegességért, a savanykás-kesernyés ízért jártak vissza hozzá, és előszeretettel kérték a nők is. A 2-3%-os alkoholtartalmánál fogva senkit sem fenyegetett a berúgás veszélye, és a tűző napon sem lettek rosszul.
Számos országban léteznek hasonló italok, eltérő nevek alatt – így pl. a brit Shandy (kézenfekvő) és a svájci – francia Panaché (toll). Ma már a klasszikus limonádés recept mellett megtalálható a grépfrút-, bodza- vagy málnás ízesítés is, illetve az alkoholmentes változat.
