Kossuth Lajos tevékenyen vett részt a Pest vármegye gyűléstermében indult vitákban 1840-ben. Ekkor nevezte el későbbi nagy ellenfelét, Széchenyi Istvánt „a legnagyobb magyar”-nak.
Széchenyi és Kossuth között az 1840-es évek elején kezdődtek az ellentétek. Egyetértően gondolkodtak abban, hogy a haza csak akkor fejlődhet, ha „nemes magyarok” lesznek a magyar nemesekből. Ennek mikéntjét már eltérően képzelték el.
Széchenyi a reformokat az arisztokrácia meggyőzésével és nem az udvar ellenében kívánta elérni, fokozatosan bevezetéssel. Kossuth viszont a reformok előfeltételének a Bécshez fűződő viszony újrarendezését gondolta megoldásnak a köznemesekre és az értelmiségre támaszkodva. Széchenyi véleménye szerint Kossuth személyisége, modora egyenesen az udvarral való összeütközésekhez vezet. A főnemeseket távol tartja, a közembereket viszont lázítja Kossuth viselkedése. Széchenyi úgy vélte, Kossuth „sírba dönti a magyart”.
Kelet népe című írásában 1841-ben izgatással vádolta meg, heves vitájuk egészen 1848-ig tartott.
