Az 1526-os mohácsi csata során meghalt II. Lajos király. Az államvezetés legfelső és középszintje, királyi tanácsot alkotók egy része, 28 báró, 7 főpap, a megyés ispánok többsége is odaveszett, mely államvezetési és közigazgatási válságot okozott.
Szapolyai János országgyűlést hívott össze, s a székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én királlyá választotta őt, majd november 11-én I. János néven meg is koronázták a magyar Szent Koronával Podmaniczky István nyitrai püspök által.
Az akkor hatályos magyar törvények szerint országgyűlést csak Báthori István, a nádor hívhatta volna össze király hiányában. Ezért az országgyűlés, amely Szapolyait királlyá megválasztotta, jogcím nélkül cselekedett. Szapolyai viszont nem nevezett ki új nádort, kerülve az nézeteltérést a hatályban lévő nádorral.
A Jagelló-Habsburg dinasztikus szerződés alapján II. Lajos sógora, Habsburg Ferdinánd magát tekintette a magyar trón örökösének. A törvénynek megfelelően viszont II. Lajos nagybátyja, I. Zsigmond lengyel király számított a Magyar Királyság törvényes örökösének. Pozsonyban 13 magyarországi főnemes és főpap Habsburg Ferdinándot választott magyar királynak. A pozsonyi országgyűlést Báthori István nádor hívta össze, így Ferdinánd jogszerűen szerezte meg a magyar királyságot, törvényes országgyűlés választotta meg.
1526 decemberétől az országnak két királya volt: az 1505. évi rákosi végzés alapján a székesfehérvári országgyűlésen választott király I. János néven Szapolyai, és a pozsonyi országgyűlésen megválasztott I. Ferdinánd.
