A tizenöt éves háborút zárta le a zsitvatoroki béke, melyet Bocskai István közvetítésével kötött a Zsitva folyó torkolatánál I. Rudolf magyar király, német-római császár és cseh király valamint I. Ahmed oszmán szultán 1606. november 11-én.
A hosszú háború a Magyar Királyság területén 1591/1593–1606 között zajló, a dunai Habsburg-monarchia és az Oszmán Birodalom összecsapása volt. Az Erdélyi, a Havasalföldi, a Moldvai fejedelemség a Habsburgokkal szövetségben harcolt a Német-római Birodalom és a pápai állam támogatásával. A török uralom alatt élő népek, a szerbek és bolgárok is csatlakoztak.
A hosszú háború a kezdeti keresztény sikerek ellenére 1606-ra kevés változtatással zárult az eredeti állapothoz képest. Az Oszmán Birodalom erőit lekötötték a kis-ázsiai felkelések és a perzsa támadások, amely hozzájárult a békekötési folyamathoz, melynek pontjai értelmében a császár egyszeri ajándékként 200 000 forintot küldött a szultánnak, a Habsburgok mentesültek az adófizetés alól. A béke tiltotta a várak megtámadását, rabok ejtését, de elrendelte a már rabsorban lévők kiadását. A béke elrendelte, hogy a töröknek járó adót a hódoltsági falvak bírái szedik össze a török katonák helyett, továbbá, hogy a király felé adóval nem terheltek a törököknek sem tartoznak adófizetési kötelezettséggel, ők vagyonukban és személyükben szabadok. Rendelkezett a béke arról, hogy Eger, Kanizsa és Esztergom vára török kézen marad.
A békét húsz évre kötötték a bécsi béke kiegészítéseként tekintve.
