A neve sokatmondó, pedig a partról nézve félelmetesek is lehetnek a hatalmas hullámok, de az első felfedezője, aki át is hajózott ezen, másképp látta.
Az első komolyabb hajók és bátor matrózai csak az 1500-as években voltak felkészülve arra, hogy a Csendes-óceánon beljebb merészkedjenek. Számos legenda keringett, hogy mi lehet a végtelennek tűnő víz másik oldalán.
Van, aki a spanyol Vasco Núnez de Balboát tekinti felfedezőnek, hiszen ő írt róla először részletesen, és ő volt aki 1513-ban gyalogszerrel kelt át a panamai földnyelven, majd egy hegytetőről vizsgálta az ismeretlen óceánt.
Valódi megismerőjének viszont Magellánt mondhatjuk, aki egy 3 éves földkerülő hajóút során át is kelt az addig felfedezetlen területen. Spanyolországból indult 1519-ben Dél-Amerika felé, ami alatt megtapasztalta a haragos Horn-fok viharait, majd az utána érkező nyugodt időjárást, vele pedig a kellemes utazást. Ő nevezte el Pacificónak, vagyis békésnek.
1521-ben az ázsiai szigetvilághoz is eljutottak, mellyel kijelenthette, hogy a föld utolsó nagy vizén is átkelt. Ekkor sajnos már súlyos betegségben szenvedett.
A hazafelé tartó út során életét vesztette, de tapasztalatait, felfedezéseit hű navigátora, Juan Sebastián Elcano pontosan összegezte, majd ismertette a világgal.
