A sánta amorózó és a mogorva bölcselő véletlen találkozása a velencei korzón*

Bár gyakorlatilag egyidősek (mindketten 1788-ban születtek, az angol pontosan egy hónappal idősebb német kortársánál), mindketten világhírnévre tettek szert (főleg haláluk után), Lord Byron és A. Schopenhauer között látszólag semmi más közös nincs – kivéve, hogy volt idő, amikor mindketten Velencében időztek; ugyanakkor találkozásuk jóval inkább a német filozófusra gyakorolt nagyobb hatást, semmint a léha, botrányairól híres életművész angol költőre.
Byron dongalábbal született, s igyekezett minden lehető módon tudomást sem venni róla: kiváló sportoló volt, remekül lovagolt, s kora egyik legjobb úszójaként is számon tartották – amit többször is bizonyított. Huszonkét évesen első ismert emberként úszta át a Dardanellák tengerszorost, majd hat évvel később már Velencében vett részt egy versenyen, a körülbelül négy és fél mérföldes távot egyedüliként teljesítve.
Sántasága ellenére kora egyik legszebb férfiújaként emlegették, állítólag volt olyan év, amikor 250 (!) hölgyet (és jó pár fiatal fiút) tett boldoggá Velencében. Ekkorra esett találkozása a fiatal lányok és asszonyok körében inkább a pénzével, semmint vonzerejével hódító (ezért fokozódó pesszimizmusával küszködő) Schopenhauerrel, akivel össze is ismerkedtek. Egy alkalommal, amikor összefutottak az utcán, mindketten éppen egy bájos kísérővel sétálgattak, ám a német filozófussal flangáló hölgyet annyira megigézte Byron szépsége, hogy egészen addig a távolodó költőt nézte, amíg csak el nem tűnt alakja a távolban. Ez annyira felbőszítette a bölcselőt, hogy természetesen összeveszett ifjú olasz partnerével – mondhatni megalapozva a később kicsúcsosodó pesszimizmusát, egészen odáig, hogy 30 éves korára elkészült főművében – A világ mint akarat és képzet – gyakorlatilag minden jót tagadott, bűnnek állította magát az életet.

*A cím némi áthallás, természetesen a szürrealisták – eredetileg Lautréamont (1846-1870) tollából származó – jelmondatát idézi: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.” (Beau comme la rencontre fortuite sur une table de dissection d’ une machine a coudre et d’ un parapluie.)