1989. október 23-án, 13:05 körül robbanások sorozata történt a Phillips Petroleum Company Houston Chemical Complex üzemében a texasi Pasadenában, a Houston Ship Channel közelében. A kezdeti robbanás a Richter-skála szerint 3,5-ös volt, és a keletkezett tüzek megfékezése 10 órát vett igénybe, mivel a tűzoltást akadályozták a robbanás következtében megsérült tűzcsapok vízvezetékei. A kezdeti robbanásról kiderült, hogy rendkívül gyúlékony technológiai gázok szabadultak fel, amelyeket nagy sűrűségű polietilén előállításához használtak, amely műanyag, amelyet különféle fogyasztói élelmiszer-tartályokhoz használnak. A robbanásban 23 alkalmazott meghalt és 314-en megsérültek.

Előzmények

A HCC évente körülbelül 6,8×106 t nagy sűrűségű polietilént (HDPE) állított elő, amely műanyagból készül a tejesüvegek és egyéb tárolóedények. Körülbelül 1500 ember dolgozott a létesítményben, ebből 905 vállalati alkalmazott és körülbelül 600 napi szerződéses alkalmazott, akik elsősorban rendszeres karbantartási tevékenységgel és új üzemek építésével foglalkoztak.

A balesetet az üzem egyik polietilén reaktorának rendszeres karbantartása során fellépő rendkívül gyúlékony technológiai gázok kibocsátása okozta. Egy nyitott szelepen keresztül szinte azonnal több mint 39 t tűzveszélyes gáz szabadult ki.

A rutinszerű karbantartás során biztonsági intézkedésként az elválasztó szelepeket elzárták, és az azokat működtető sűrített levegős tömlőket fizikailag leválasztották. A szelep nyitásához és zárásához használt levegőcsatlakozások azonosak voltak, és a legutóbbi újracsatlakoztatáskor helytelenül fordították meg. Ennek eredményeként a szelep nyitva lett volna, miközben a vezérlőterem kapcsolója a „szelep zárva” állásban volt. Ezt követően a szelepet kinyitották, amikor az várhatóan zárva marad, és végül a reaktor tartalmát levegőbe juttatta. Párafelhő képződött, és gyorsan haladt keresztül a polietilén üzemen. A gőzfelhő 90-120 másodpercen belül érintkezésbe került egy gyújtóforrással, és 2,4 tonna TNT erejével felrobbant. Tíz-tizenöt perccel később a 76 000 literes izobután tárolótartály felrobbanása, majd egy másik polietilén reaktor katasztrofális meghibásodása, végül további robbanások következtek, összesen valószínűleg körülbelül hat.

Robbanások

Az incidens 1989. október 23-án, helyi idő szerint körülbelül 13:05-kor kezdődött a Jefferson Road 1400 szám alatt, Pasadena-ban, Texas-ban. Erőteljes és pusztító robbanás és tűz ütött ki a HCC-n, 23 ember halálát okozva – mindannyian a létesítményben dolgoztak – és 314-en megsérültek (185 Phillips Petroleum Company alkalmazott és 129 szerződéses alkalmazott). A halálos áldozatok és a sérülések mellett a robbanás a komplexum összes létesítményét érintette. A robbanás forrásához legközelebbi két polietiléngyártó üzem megsemmisült, a közel 0,5 mérföldre lévő HCC adminisztrációs épületében pedig betörtek az ablakok és kiszakadtak a téglák. A kezdeti robbanás a Richter-skála szerint 3,5-ös erősségű földrengésnek felelt meg, és a törmeléket hat mérföldre repítette el.

Reakciók

Elsőként a Phillips Petroleum Company tűzoltósága kezdte el a mentést, amelyhez hamarosan a Channel Industries Mutual Aid Association (CIMA) tagjai is csatlakoztak. Együttműködő kormányzati ügynökségek voltak a Texas Air Control Board, a Harris County Pollution Control Board, a Federal Aviation Administration (FAA), az Egyesült Államok parti őrsége, a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal (OSHA) és az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA).

A HCC tűzoltóvíz-rendszere a technológiai vízrendszer része volt. Amikor az első robbanás megtörtént, néhány tűzcsap leszakadt a talajszinten a robbanás következtében. Ennek következtében nem volt megfelelő a víznyomás a tűzoltáshoz. Az égő roncsokban elérhetetlenek voltak azok az elzárószelepek, amelyekkel megakadályozhatták volna a vízveszteséget az üzemben megszakadt vezetékekből. A kombinált üzem/tűzoltó vízrendszerben nem léteztek távműködtetésű, hibamentes leválasztó szelepek. Ezen túlmenően a tűz miatt működésképtelenné vált a rendszeres üzemben lévő tűzivíz-szivattyúk, amelyek elektromos kábelei megsemmisültek. A három tartalék dízelmotoros tűzoltószivattyú közül egyet kivontak a forgalomból, egyből pedig körülbelül egy óra alatt kifogyott az üzemanyag. A tűzoltó vizet távoli forrásokhoz fektetett tömlőkön keresztül vezették be: ülepítő tavakhoz, hűtőtoronyhoz, a szomszédos üzem vízvezetékéhez, sőt a Houston Ship Channelhez is. A tüzet körülbelül 10 órán belül sikerült megfékezni a többi közeli társaság tűzoltóságainak, a helyi tűzoltóságnak, valamint a Phillips Petroleum Company habteherautóinak és tűzoltóságainak együttes erőfeszítéseinek eredményeként.

A kutatási és mentési munkákat elhalasztották, amíg a tűz és a hőség alábbhagyott, és a további robbanások veszélye elmúlt. Ezek a műveletek nehézkesek voltak a HCC-ben bekövetkezett kiterjedt pusztítások és a szerkezeti összeomlás veszélye miatt. Az amerikai parti őrség és a houstoni kikötő tűzoltóhajói több mint 100 bentrekedt embert evakuáltak. Az OSHA bizonyítékokat gyűjtött a katasztrófa okának értékelésére.

Nyomozás

Az OSHA nyomozásának főbb eredményei a következők voltak:

  • A folyamatveszélyelemzés hiánya
  • Nem megfelelő szabványos működési eljárások (SOP)
  • Nem hibabiztos blokkszelep
  • Nem megfelelő karbantartási engedélyezési rendszer
  • Nem megfelelő zárolási/kijelölési eljárások
  • Éghetőgáz-érzékelő és riasztórendszer hiánya
  • Gyújtóforrások jelenléte
  • Nem megfelelő szellőzőrendszerek a közeli épületekben
  • A tűzvédelmi rendszert nem tartják megfelelő készenlétben.

Az OSHA által megállapított további tényezők a következők voltak:

  • A nagy kihasználtságú építmények (vezérlő helyiségek) közelsége a veszélyes műveletekhez
  • Nem megfelelő távolság az épületek között
  • Zsúfolt technológiai berendezések
  • A reaktorok és a vezérlőterem nem megfelelő távolsága a vészleállítási eljárásokhoz.

Létesítmény ma

A létesítmény ma is folytatja a polietilén gyártását. Ez a komplexum 450 alkalmazottat foglalkoztat speciális vegyi anyagok gyártására, köztük 150 üzemeltetőt és karbantartót.

A létesítményben 1999-ben és 2000-ben további halálos balesetek is voltak.