A 2008-as szecsuáni földrengés, 2008. május 12-én, kínai idő szerint 14:28:01-kor történt és a Richter-skála szerint 7,8-as erősségű volt. A földrengés 8,0 Ms (7,9 Mw) erejű, a földrengés epicentruma 80 kilométerre nyugatra volt a tartomány fővárosától Chengdutól. A földrengés több méteres felszíni elmozdulással több mint 240 kilométeren átszakította a törést. A földrengést az 1500 km-re Pekingben is érezni lehetett, ahol az irodaházak rázkódtak a rengéstől, valamint a thaiföldi Bangkokban és a vietnami Hanoiban. Erős utórengések, amelyek némelyike meghaladta a 6 Ms-ot, még több hónappal a fő sokk után is sújtotta a területet, további áldozatokat és károkat okozva.
A földrengésben több mint 69 000 ember vesztette életét, köztük 68 636 Szecsuán tartományban. 374 176 sérültről számoltak be, 2008 júliusában 18 222-en eltűntek. A földrengés legalább 4,8 millió embert hagyott hajléktalanná, bár ez a szám elérheti a 11 milliót is. Körülbelül 15 millió ember élt az érintett területen. Ez volt a leghalálosabb földrengés Kínában az 1976-os tangshani földrengés óta, amely legalább 242 000 ember halálát okozta, és a legerősebb az országban az 1950-es Assam–Tibet földrengés óta, amely 8,6 Mw-os volt. Ez minden idők 18. legsúlyosabb földrengése.
A Kínai Földrengésügyi Hatóság (CEA) tanulmánya szerint a földrengés a Longmenshan-törés mentén, az Indo-Ausztrál-lemez és az Eurázsiai-lemez határán lévő tolóerő-szerkezet mentén történt. A szeizmikus tevékenységek a középső törésre koncentráltak (Yingxiu-Beichuan törésként ismert). A szakadás közel 120 másodpercig tartott, az energia nagy része az első 80 másodpercben szabadult fel. Wencuanból kiindulva a szakadás átlagosan 3,1 km/s sebességgel terjedt, 49°-kal északkelet felé, összesen mintegy 300 km-en át. A maximális elmozdulás kilenc méter volt.
A fő rengést követő 72 órán belül 64 és 104 közötti, 4,0 és 6,1 közötti erősségű utórengést regisztráltak.
2008. május 12-én, körülbelül két percig tartó földrengésben az épületek csaknem 80%-a megsemmisült.
A Wenchuanba vezető összes autópálya, és a tartomány többi része megsérült, aminek következtében a mentőcsapatok késve érkeztek meg. Beichuan megyében az épületek 80%-a összedőlt a Xinhua News szerint. Shifang városában két vegyi üzem összeomlása mintegy 80 tonna folyékony ammónia szivárgásához vezetett. Az epicentrumtól délkeletre fekvő Dujiangyan városában egy egész iskola omlott össze, 900 diákot temetett maga alá és kevesebb mint 60 maradt életben. A Juyuan Middle School-t, ahol sok tinédzsert temettek el, civilek és daruk ásták ki.
Közvetlenül a földrengés után a mobil és a földi távközlés megszakadt az érintett területen és a környező területeken, és minden internet hozzáférés megszűnt Szecsuán térségében is. A távközlés egyes elemeit a kormány a következő hónapok során apránként helyreállította, ahogy a helyzet Szecsuán tartományban fokozatosan javult. Végül néhány fontosabb hír- és médiawebhely online elérhetővé vált a régióban, jóllehet drámaian lecsökkent weboldalakkal.
A China Mobile több mint 2300 bázisállomását függesztette fel áramkimaradás vagy súlyos távközlési forgalmi torlódások miatt. A vezeték nélküli kommunikáció fele megszakadt Szecsuán tartományban. A China Unicom szolgáltatása Vencsuanban és négy közeli megyében megszűnt, több mint 700 tornyot felfüggesztettek.
Kezdetben a tisztviselők nem tudták felvenni a kapcsolatot a Wolong Nemzeti Természetvédelmi Területtel, ahol körülbelül 280 óriáspanda él. A külügyminisztérium azonban később azt közölte, hogy a földrengés sújtotta területen a Wolong Panda Reserve-t meglátogató 31 fős brit turistacsoport épségben és sértetlenül tért vissza Csengtuba. Ennek ellenére a szomszédos pandarezervátumokban még nagyobb számú panda jóléte ismeretlen maradt. A rezervátum öt biztonsági őre meghalt a földrengésben. Hat panda megszökött, miután a tartási területük megsérült. Május 20-ig a rezervátumban lévő két pandáról kiderült, hogy megsérültek, míg a földrengés után eltűnt másik két felnőtt panda után kutattak. 2008. május 28-án egy panda még mindig hiányzott. Az eltűnt pandát később holtan találták egy kifutó romjai alatt. A kilencéves Mao Maót, egy ötgyermekes anyát a tenyésztési központban június 9-én fedezték fel, a testét összezúzta egy fal a kifutójában. A pandatartók és más munkások egy kis faládába helyezték a maradványait, és a tenyésztőközpont előtt temették el.
Az epicentrumtól 20 kilométerre keletre található Zipingpu vízierőmű megsérült. A közelmúltban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a kár kevésbé súlyos, mint az eredetileg tartottak, és szerkezetileg stabil és biztonságos marad. A Tulong víztározót azonban az áramlással szemben fenyegeti az összeomlás. Körülbelül 2000 katonát osztottak ki Zipingpuba, akik megpróbálják enyhíteni a nyomást a kiömlőnyíláson keresztül. A jelentések szerint összesen 391 gát, többségük kicsi, sérült meg a rengés következtében.
Kínai állami tisztviselők szerint a földrengésnek 69 180-an vesztették életüket, köztük 68 636-an Szecsuán tartományban; 18 498 embert eltűntként tartanak nyilván, és 374 176 sérültet. Ez a becslés 158 földrengés-mentő munkás is beletartozik, akik egy földcsuszamlásban vesztették életüket, miközben megpróbálták megjavítani az utakat.
Az egyik mentőcsapat mindössze 2300 túlélőről számolt be a Wenchuan megyei Yingxiu városból, a körülbelül 9000 fős lakosságból. Csak a szecsuáni Beichuan megyében 3-5000 embert öltek meg; ugyanazon a helyen 10 000 ember megsérült, és az épületek 80%-a megsemmisült. A régi Beichuan megyeszékhelyet elhagyták, és a Beichuani Földrengés Múzeum részeként őrizték meg. Nyolc iskolát felszámoltak Dujiangyanban.
Az iskolai áldozatok számát tekintve iskolás gyerekek ezrei haltak meg a silány építkezések miatt. Mianyang városában hét iskola omlott össze, és legalább 1700 embert temetett maga alá. A tartományban legalább 7000 iskolaépület dőlt össze. További 700 diák egy hanwangi iskolában vesztette életét. Legalább 600 diák és alkalmazott halt meg a Juyuan Általános Iskolában. Akár 1300 gyerek és tanár halt meg a Beichuan Middle Schoolban. Tan Zuoren szerint 5600 diák halt meg vagy tűnt el abból a 64 iskolából, amelyet Tan vizsgált a rengés övezetében.
A földrengésben elhunyt diákok számának hivatalos számát csak 2009. május 7-én hozták nyilvánosságra, csaknem egy évvel a földrengés után. Az állami Hszinhua hírügynökség szerint a földrengésben 5335 diák halt meg, további 546 gyermek pedig rokkanttá vált. Egyes szülők úgy vélik, hogy a valós szám kétszerese a hivatalosan idézettnek.
A földrengés következtében legalább 5 millió ember maradt lakás nélkül, bár ez a szám elérheti a 11 milliót is. Több millió állatállomány és jelentős mennyiségű mezőgazdasági terület is megsemmisült, köztük 12,5 millió állat, főként madarak. Szecsuán tartományban összesen 60 millió sertés pusztult el.
A katasztrófát követő napokban mérnökökből álló nemzetközi felderítő csoportot küldtek a régióba, hogy részletes előzetes felmérést készítsenek a sérült épületekről. Eredményeik számos okot mutatnak, amiért sok építmény nem bírta ki a földrengést.
Francis Marcus, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségének tagja kedden Pekingben „gyorsnak és nagyon hatékonynak” méltatta a kínai mentési erőfeszítéseket. Hozzátette azonban, hogy a katasztrófa olyan léptékű volt, hogy „nem számíthatunk arra, hogy a kormány mindent meg tud tenni, és a szükségletek minden aspektusát kezelni tudja”. Az Economist megjegyezte, hogy Kína „gyorsan és szokatlan nyitottsággal” reagált a katasztrófára, szembeállítva ezzel Burma titkos válaszát a Nargis ciklonra, amely 10 nappal a földrengés előtt pusztította az országot.
Május 16-án mentőcsoportok érkeztek Dél-Koreából, Japánból, Szingapúrból, Oroszországból és Tajvanból, hogy csatlakozzanak a mentéshez. Az Egyesült Államok megosztotta a kínai hatóságokkal a földrengés sújtotta területekről készített néhány műholdfelvételét. A hétvégén az Egyesült Államok két amerikai légierő C-17-es szállítóeszközét küldött Kínába, amelyek sátrakat és generátorokat is tartalmaztak. A Hszinhua összesen több mint 100 000 kínai katonát, orvost és önkéntest jelentett más tartományokból, akik részt vettek a mentésben Szecsuán 58 megyéjében és városában.
A földrengés és a sok erős utórengés következtében sok folyót nagy földcsuszamlások zártak el, ami azt eredményezte, hogy a dugulás mögött „földrengéstavak” képződtek; ezek a hatalmas mennyiségű víz nagyon nagy sebességgel gyűlt össze a természetes földcsuszamlás-gátak mögött, és félő volt, hogy a dugulások végül összeomlanak az egyre növekvő víztömeg súlya alatt, ami potenciálisan több millió ember életét veszélyezteti. 2008. május 27-ig 34 tó keletkezett a földrengéstörmelékek elzárása és a folyók duzzasztása miatt, és a becslések szerint ezek közül 28 még mindig potenciális veszélyt jelentett a helyi lakosságra. Az ebből eredő áradások miatt egész falvakat kellett evakuálni.
Az Államtanács 2008. május 19-től háromnapos nemzeti gyászt hirdetett a földrengés áldozataira; a Kínai Népköztársaság nemzeti zászlaja, valamint Hongkong és Makaó különleges közigazgatási régióinak regionális zászlaja félárbocra repült. Ez volt az első alkalom, hogy nemzeti gyászt hirdettek valami más miatt, mint egy állami vezető halála miatt.
A központi kormányzat becslése szerint több mint 7000 nem megfelelően kialakított iskolai terem dőlt össze a földrengésben. Az egygyermekes politika miatt sok család elvesztette egyetlen gyermekét, amikor a régió iskolái összeomlottak a földrengés során. Következésképpen Szecsuán tartományi és helyi tisztviselői feloldották a korlátozást azon családok számára, akiknek egyetlen gyermeke meghalt vagy súlyosan megsérült a katasztrófában. A 18 év alatti, úgynevezett „törvénytelen gyermekek” elhunyt testvéreik törvényes pótlásaként bejegyezhetők; ha az elhunyt gyermek illegális volt, nem számolnak fel további bírságot. A már kiszabott bírságok visszatérítését azonban nem ajánlják fel.
2008. május 29-én a kormány tisztviselői több ezer összeomlott iskola romjait kezdték meg átvizsgálni, és nyomokat kerestek, hogy miért omlottak össze. Szülők ezrei a tartományban azzal vádolták a helyi hivatalnokokat és építőket, hogy lefaragták az iskolaépítést, arra hivatkozva, hogy a földrengés után a többi közeli épület is alig sérült meg. A földrengést követően sok helyi önkormányzat megígérte, hogy hivatalosan kivizsgálja az iskola összeomlását, de 2008. július 17-én Szecsuánban az összeomlott iskolákban elveszett gyermekek szülei panaszkodtak, hogy még nem kaptak jelentést. A helyi tisztviselők felszólították őket, hogy ne tiltakozzanak, de a szülők tüntettek, és nyomozást követeltek. Ezenkívül a cenzorok visszatartották a rosszul épített iskolákról szóló történetek közzétételét a médiában, és volt egy incidens, amikor a rendőrség elűzte a tüntetőket.
Gyermeknapon, 2008. június 1-jén sok szülő ment az iskola romjai közé, hogy gyászolja gyermekeit.
2010 januárjában a hongkongi székhelyű The Standard című angol újság arról számolt be, hogy Tan Zuoren író megpróbált dokumentálni egy silány építkezést, amely tömeges iskolai áldozatokhoz vezethetett, ezért börtönbüntetésre ítélték, mert 2007-ben egy cikket írt a profi támogatására. – a demokrácia mozgalom 1989-ben.
2009. május 12-én Kína egy pillanatnyi csenddel ünnepelte a földrengés első évfordulóját, miközben az emberek országszerte megemlékeztek a halottakról. A kormány három napra megnyitotta a hozzáférést Beichuan megyeszékhely lezárt romjaihoz is, majd a katasztrófa emlékére a földrengés állami emlékmúzeumaként befagyasztják. Országszerte több koncertet is rendeztek, hogy pénzt gyűjtsenek a földrengés túlélőinek.
A földrengés volt a legrosszabb a szecsuáni térségben az elmúlt 30 évben. A földrengést követően a szakértők és a nagyközönség információkat kért arról, hogy előre jelezhető volt-e a földrengés, illetve, hogy a földrengéssel kapcsolatos statisztikák tanulmányozása a jövőbeni földrengések jobb előrejelzését eredményezheti-e. A földrengések előrejelzése még nem megalapozott tudomány; a tudományos közösségen belül nem volt egyetértés abban, hogy lehetséges a földrengések „jóslása”.
2002-ben Chen Xuezhong kínai geológus publikált egy szeizmikus kockázatelemzési tanulmányt, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy 2003-tól kezdve figyelmet kell fordítani egy 7,0-nél nagyobb erősségű földrengés lehetőségére a szecsuáni régióban. Vizsgálatát a statisztikai korrelációra alapozta.
Az Állami Tanács Tájékoztatási Irodája által a földrengést követő napon tartott sajtótájékoztatón Zhang Xiaodong geológus, a CEA Szeizmikus Monitoring Hálózati Központjának igazgatóhelyettese megismételte, hogy a földrengés előrejelzése globális probléma, abban az értelemben, hogy nem léteznek bevált módszerek. , és a földrengés előtt nem érkezett előrejelzési értesítés. Gary Gibson, az ausztrál Monash Egyetem szeizmológusa azt mondta a Deutsche Presse-Agenturnak, hogy ő sem látott semmi olyasmit, ami a földrengés bekövetkeztének „előrejelzésére” tekinthető.
A földrengés lehetőséget adott a kutatóknak arra is, hogy utólagos adatokat illesszenek be a jövőbeli földrengés-előrejelzések modellezésére. Az Intermagnet Lanzhou geomágneses obszervatórium adatait felhasználva Lazo Pekevski geológusok az Ss. A macedóniai Szkopjei Cyril és Metód Egyetem, valamint Strachimir Mavrodiev, a Bolgár Tudományos Akadémia munkatársa az árapály-gravitációs potenciállal rendelkező geomágnesességre vonatkozó statisztikák gyűjtésével próbált létrehozni egy „idő-előrejelzési módszert”. Ezzel a módszerrel állítólag ±1 napos pontossággal jósolták meg a 2008-as szecsuáni földrengés idejét. Ugyanez a tanulmány azonban elismeri a földrengés-előrejelző modellek korlátait, és nem tesz említést arról, hogy a rengés helyét pontosan meg lehetne jósolni.
A Science-ben megjelent cikk szerint a Zipingpu-gát építése és feltöltése okozhatta a földrengést. A Szecsuáni Geológiai és Ásványi Iroda főmérnöke elmondta, hogy a nagy mennyiségű víz hirtelen eltolódása a térségbe enyhíthette volna a feszültséget a törés két oldala között, lehetővé téve azok eltávolodását, és növelhette volna a közvetlen nyomást. A hatás „25-ször nagyobb” volt, mint a tektonikus mozgás egy évnyi természetes igénybevétele. A kormány figyelmen kívül hagyta a sok nagyszabású gátprojektre vonatkozó figyelmeztetést egy szeizmikusan aktív területen. A kutatóktól megtagadták a szeizmológiai és geológiai adatokhoz való hozzáférést, hogy tovább vizsgálhassák a rengés okát.
A malajziai székhelyű Yazhou Zhoukan interjút készített a Kínai Szeizmológiai Iroda egykori kutatójával, Geng Qingguo-val, amelyben Geng azt állította, hogy 2008. április 30-án bizalmas írásos jelentést küldtek az Állami Szeizmológiai Irodának. Geng, bár elismerte, hogy a földrengések előrejelzését a tudományos közösség általában problematikusnak tartja, úgy vélte, hogy „minél nagyobb a földrengés, annál könnyebb előre jelezni”. Geng régóta próbált összefüggést megállapítani az aszályok és a földrengések előfordulása között. Geng szárazság-földrengés korrelációs elméletét először 1972-ben adták ki, és állítólag megjósolta az 1975-ös haichengi és 1976-os tangshani földrengést. Ugyanez a Yazhou Zhoukan cikk rámutatott a földrengések előrejelzésével kapcsolatos nehézségekre. A Szeizmológiai Iroda egyik tisztviselője válaszul kijelentette, hogy „a földrengések előrejelzése világszerte széles körben elismert, hogy tudományos szempontból nehéz.” A tisztviselő azt is cáfolta, hogy a Szeizmológiai Iroda megkapta volna a földrengést előrejelző jelentéseket.
