Kik voltak az első aranyifjak?

Manapság a gazdag, luxuséletet élő fiatalokat nevezi a köznyelv aranyifjaknak, ám eredetileg más értelemben használták a kifejezést.

Az arany ifjúság/aranyifjak (Jeunesse dorée) kifejezést először François-Xavier Pagès de Vixouze (1745–1802) író és újságíró fogalmazta meg A francia forradalom titkos története (1797) című művében. A jelzős szerkezet voltaképpen egy politikai csoport(osulás) elnevezése volt, tagjait néha muscadinoknak (a mósusz alapanyagú parfüm nyomán), azaz piperkőcöknek (vagy találóbban „illatosoknak”) és elképesztőeknek (incroyables) is hívták.

A Robespierre kivégzését követő időszakban fiatalok járták az utcákat Párizsban és országszerte, hogy – a régi rend híveiként – megfélemlítsék, megverjék vagy megöljék a jakobinusokat és a velük szimpatizálókat. A jól öltözött, divatos ruhákban, kockás gallérral flangáló, hajfonatukról is felismerhető fiatalemberek kezében mindig volt egy bot, amit a verekedések során használtak. A főleg értelmiségi fiatalokból, jurátusokból, bankhivatalnokokból és kereskedősegédekből álló csoport tagjai között azonban akadtak a sorozás elől bujkáló egyének és katonaszökevények is.