Margit és Gellért, így hívták a kocsikat, bennük pedig olyan személyek is ültek, mint Ferenc József, Andrássy Gyula, Tisza István, vagy éppen Széll Kálmán.
Gróf Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön gondolata alapján született az ötlet, hogy a világ egyik hasonló közlekedési eszköze alapján (amit először Lyonban építettek) Budapesten is meg kell valósítani a felvonót. Első körben azért, hogy könnyebben elérhessék az emberek a Várban működő minisztériumokat, hivatalokat és a Várszínházat. 2 év alatt épült a 95 méter hosszú sínpálya, mely a Lánchíd budai hídfőjétől a várbeli Szent György térig haladt.
1870-ben adták át, akkor még Budai Hegypálya néven, a kocsikat pedig gőz hajtotta.
1944-ben sajnos súlyos bombatalálat érte, mely szinte teljesen használhatatlanná tette a pályát is, a kocsikat is. Hosszú évekkel később, 1986-ban indították újra, akkor már modernebb eszközökkel, villamos meghajtással. Máig turistalátványosság, a dunai panoráma pedig még napjainkban is különlegessé teszi az utazást.
