Már az ókorban is tisztában voltak a Közel-Keleten található Holt-tenger különleges adottságaival. A nagy sótartalma miatt élettelen, s egyben lefolyástalan tó görög és latin elnevezése is erről tanúskodik: a görög Aszphaltitisz limné és a latin Asphaltites lacus név árulkodik arról, hogy felületéről aszfaltot lehetett lehalászni, ami már az antik korban is keresett cikk volt, hiszen mozaik- és intarziás munkáknál ragasztó- és kötőanyagnak, míg szigetelésnél burkolóanyagnak használták. Magát a Holt-tenger kifejezést (latinul Mortuum mare) először Hieronymus alkalmazta.
A kereszténység kialakulása szempontjából döntő jelentőségűek voltak a tó mellett talált (kumráni) tekercsek, amelyek egy vallási csoport, az esszénus szekta mindennapjaiba is betekintést engednek.
