Már az ókori görögök, de az egyiptomiak is úgy tartották, hogy a bab a halál természetfeletti szimbóluma.
Leginkább hússzerű kinézetük miatt gondolták, hogy a babok halott lelkeket tartalmaz. Ez Pliniusz szerint leginkább a pitagoreánusok körében volt elterjedt, ahol Hádésszal, az alvilág istenével kötötték össze.
Sok helyen lehetett olvasni, hogy a fekete foltos virágaik és az üreges száruk miatt egyfajta létrát biztosít a túlvilági lényeknek. Mindemellett a reinkarnációval is összekötötték, mások pedig a kannibalizmussal egyenlőnek tartották a babok elfogyasztását.
Pitagorasz egyenesen tartott a hüvelyes terméstől. Nem csak a húst, de a babot is kerülte, illetve kerülték követői. A legenda szerint halálát is a bab okozta, hiszen támadói elől menekülve egy babföld állta útját. Mivel nem volt hajlandó rálépni, átvágni a növények közt, üldözői utolérték és megölték őt.
