Több, mint 4000 éve ismerik a kátrányt, mint építési anyagot, de a kifejezetten magas költsége miatt nem volt célszerű használni. Több országban is feltűnt, de csak a 20. században terjedt el.

A technika felbukkant Franciaországban, Ausztriában és az USA-ban is, illetve írásos bizonyíték mutatja, hogy 1839-ben Hamburgban is használták egy rövid szakasz burkolására. A fejlett útépítés ötlete viszont egy 1902-ben tartott konferenciához köthető. Ott találkozott Albert I. Monacói herceg egy svájci orvossal, aki panaszkodott az utak minőségére, illetve arra, hogy a jármű rettenetesen felveri a port, és az út mentén az egykor színes növényvilág mára teljesen beszürkült, friss virágot se találni.

Maga az orvos, Ernest Guglielminetti tanácsolta neki, hogy homokkal és kaviccsal kevert kátránnyal burkolják le az utakat. Korábban látta, hogy helyenként a kórházak padlóját kátránnyal vonják be, így biztosítva, hogy az megbízható, vízálló legyen.

Zegernyés időben, zákányos uton, lerifancolt lóval, hej bajos utazni.

Régi magyar közmondás.

Albert herceg egy 40 méteres útszakaszt burkoltatott le, ami azonnali áttörést jelentett és hamar híre ment. Mivel Dr. Guglielminetti nem szabadalmaztatta az ötletét, nemcsak a vagyont bukta, a dicsőséget is a herceg szerezte. Rövidesen 37 országban alkalmazták világszerte, a Dr. pedig gúnynevet kapott: Dr. Goudron, vagyis Dr. Kátrány.

Forrás IPM Tudtad-e?
Előző cikkMeghallgatnád a világ első hangfelvételét? Megteheted!
Következő cikkHitler kérésére adták az első élő sportközvetítést!

Hozzászólok a cikkhez

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét