Igazi szenzáció volt, mikor egy női harcost láthatott a közönség. Kevés ábrázolás maradt fenn róluk, de az egyértelmű, hogy mindig kiemelt figyelmet kaptak.
A rómaiak fontos hagyománya volt a gladiátor párbaj, melynek fő célja a szórakoztatás volt. Sokszor határtalan kreativitással tudták megfűszerezni a viadalokat, így előkerültek az állatok, a törpe növésűek, de a nők is.
Utóbbiaknál annyi volt a különbség, hogy egyesek ugyanolyan edzésmódszerekkel és fegyverekkel edzhettek, mint a férfiak, így a fizikumuk is hasonló lehetett.
Kitörő ováció fogadta őket, hiszen sikereikkel ők még inkább közkedvelté váltak. A római költő, Decimus lunius luvenalis szerint a gladiatrix, vagyis a női gladiátor teljesen megegyezik a közismert harcosokkal, annyi különbséggel, hogy ők csak egymás ellen küldhettek. Sosem állhattak férfiakkal szemben.
Cassius Dio korabeli feljegyzései szerint Néró császár anyja tiszteletére tartott fesztiválon rabszolganők “lovakat hajtottak, vadállatokat öltek és gladiátorként harcoltak”.
Halikarnasszoszban látható egy emlékmű is róluk, két gladiatrix után emeltek szobrokat, akik sikereik után szabad életet kaptak. Ők voltak Amazon és Achillia.
