Élete
Munkássága
Robert William Holley amerikai biokémikus volt. 1968-ban Har Gobind Khorana-val és Marshall Warren Nirenberg-el megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „annak leírásáért, hogy a sejtmag genetikai alkotóelemei miként irányítják a fehérjeszintézist”.
Holley 1938-tól kémiát tanult az Illinoisi Egyetemen, Urbana-Champaign-ben, majd 1942-ben szerzett alapdiplomát. Tanulmányait a Cornell Egyetemen folytatta disszertációval szerves kémia témakörben, majd a Seattle-i Washington Állami Főiskolán. 1948-ban adjunktus, 1957-ben egyetemi docens, majd a biokémia professzora lett a Cornell Egyetemen, ahol 1964-ig kutatókémikusként is dolgozott az US Plant, Soil and Nutrition Laboratory-ban. 1968-tól a La Jolla-i Salk Institute rezidens munkatársa, valamint a San Diego-i Kaliforniai Egyetem adjunktusa.
Holley-nak 1962-ben sikerült először transzfer RNS-t izolálnia, majd két évvel később meg is szekvenálta az alanin-tRNS-t. Ez volt az első t-RNS, amelyet szekvenáltak (77 nukleotid, később 76-ra javítva). Erre építve 1965-ben a t-RNS lóherelevél szerkezetét javasolta, ami a t-RNS más képviselőinél is megerősített. Később olyan anyagokon dolgozott, amelyek szabályozzák az emlősök sejtosztódását.
1965-ben Holley Albert Lasker-díjat kapott az orvosi alapkutatásért, 1966-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára, 1968-ban pedig a Nemzeti Tudományos Akadémiára választották. 1967-ben megkapta a Nemzeti Tudományos Akadémia Molekuláris Biológiai Díját, 1968-ban pedig Har Gobind Khoranával és Marshall Warren Nirenberggel együtt megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a genetikai kód értelmezéséért és a fehérjeszintézisben betöltött szerepéért.
