Élete
Munkássága
Lester Bowles „Mike” Pearson kanadai politikus, diplomata, államférfi és tudós volt, 1963 és 1968 között Kanada 14. miniszterelnöke volt.
Az ontariói Newtonbrookban született Pearson a Külügyi Minisztériumban folytatta karrierjét. 1944 és 1946 között Kanada egyesült államokbeli nagykövete, 1948 és 1957 között külügyekért felelős külügyminiszter volt William Lyon Mackenzie King és Louis St. Laurent liberális miniszterelnökök alatt. 1953-ban kis híján elvesztette az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkári pályáját. 1957-ben azonban elnyerte a Nobel-békedíjat, amiért megszervezte az ENSZ Sürgősségi Erőjét a Szuezi-csatorna válságának megoldására, amely világszerte felkeltette a figyelmet. A liberálisok 1957-es szövetségi választáson elszenvedett veresége után Pearson könnyedén megszerezte a Liberális Párt vezetését 1958-ban. Pearson egymás után kétszer szenvedett vereséget John Diefenbaker progresszív konzervatív miniszterelnöktől 1958-ban és 1962-ben, hogy aztán harmadszor is sikeresen kihívhassa az 1963-as szövetségi választáson. Pearson 1965-ben megnyerte az újraválasztást.
Pearson két egymás utáni kisebbségi kormányt vezetett hivatali ideje alatt, és a liberálisoknak nem volt többségük az alsóházban, ezért szüksége volt az ellenzéki pártok támogatására. Ezzel a támogatással Pearson olyan progresszív politikákat indított el, mint az egyetemes egészségügyi ellátás, a Kanadai Diákhitel Program és a Kanadai Nyugdíjterv. Pearson bemutatta a Kanadai Rendet és a Kétnyelvűség és Bikulturalizmus Királyi Bizottságát, valamint felügyelte a juharlevél zászló létrehozását, amelyet 1965-ben vezettek be. Kormánya egyesítette a kanadai fegyveres erőket, és távol tartotta Kanadát a vietnami háborútól. 1967-ben Kanada a világ első országaként bevezette a pontalapú bevándorlási rendszert. Pearson fél évtizedes hatalmi vezetés után lemondott miniszterelnöki posztjáról és visszavonult a politikától.
Kormányzati programjaival és politikáival, valamint az ENSZ-nél és a nemzetközi diplomáciában végzett úttörő munkájával, amely magában foglalta a szuezi válság lezárásában játszott szerepét is, Pearsont általában a 20. század legbefolyásosabb kanadaiai között tartják számon, és a legnagyobb Kanadai miniszterelnökök közé sorolják.
