Élete
Munkássága
Lénárd Fülöp magyar származású német fizikus, 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott a katódsugarakról és számos tulajdonságuk felfedezéséért végzett munkájáért. Egyik legfontosabb munkája a fotoelektromos hatás kísérleti megvalósítása volt. Felfedezte, hogy a katódból kilökődő elektronok energiája (sebessége) csak a beeső fény hullámhosszától függ, nem pedig az intenzitásától.
Lénárd nacionalista és antiszemita volt; a náci ideológia aktív szószólójaként az 1920-as években Adolf Hitlert támogatta, és a náci időszakban a „Deutsche Physik” mozgalom fontos példaképe volt.
1880-ban fizikát és kémiát tanult Bécsben és Budapesten. 1882-ben elhagyta Budapestet és visszatért Pozsonyba, de 1883-ban Heidelbergbe költözött, miután elutasították a budapesti egyetemi asszisztensi állásra kiírt pályázatát. 1886-ban doktori címet szerzett. 1887-ben ismét Budapesten dolgozott Eötvös Lorándnál mint demonstrátor. Az aacheni, bonni, breslaui, heidelbergi és kieli állás után végül 1907-ben a Heidelbergi Egyetemre ment, mint a Philipp Lenard Intézet vezetője. 1905-ben Lénárd a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, 1907-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
Korai munkái közé tartozott a foszforeszcencia és lumineszcencia, valamint a lángok vezetőképességének vizsgálata. Lénárd fizikusként jelentős mértékben hozzájárult a katódsugarak tanulmányozásához, amelyet 1888-ban kezdett el.
Lénárd volt az első ember, aki 1892-ben tanulmányozta a Lenard-effektusnak nevezett jelenséget. Ez a vízcseppek aerodinamikai szétesését kísérő elektromos töltések szétválása. Más néven spray villamosítás vagy vízesés hatás.
Vizsgálatokat végzett az esőcseppek méret- és alakeloszlásáról, és egy újszerű szélcsatornát épített, amelyben a különböző méretű vízcseppeket néhány másodpercig mozdulatlanul tudták tartani. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a nagy esőcseppek nem könny alakúak, hanem hamburgerzsemlére hasonlítanak.
Lenard 1931-ben vonult nyugdíjba a Heidelbergi Egyetemről, mint az elméleti fizika professzora. Ott szerzett emeritus státuszt, de 1945-ben, amikor 83 éves volt, a szövetséges megszálló erők kizárták posztjáról. A Heidelbergi Helmholtz-Gymnasium 1927-től 1945-ig Philipp Lenard Schule nevet viselte. A náci utcanevek és emlékművek felszámolásának részeként 1945 szeptemberében a katonai kormány rendeletére átnevezték. Lénárd 1947-ben halt meg a németországi Messelhausenben.
