A Római Birodalom esküdt ellensége, VI. Mithridatész Eupatór, Pontosz királya (Kr. e. 120–63) uralkodásának idejétől kezdve a császárok rendszeresen mérgezték magukat, hogy kialakuljon szervezetükben a védettség. Akkoriban ugyanis „divatba jött” a mérgezés – bár nemcsak az uralkodók, hanem a nép között is. A gyilkosok sokszor állati és ásványi mérgeket alkalmaztak, például a bogarakból kinyert kantaridint, vagy éppen higanyt és arzént, de a leggyakoribb módszer a növényi mérgekkel való gyilkolás volt. Főként a nadragulya (amelynek alkaloidjai görcsöket és hallucinációt okoznak), a sisakvirágból kivont akonitin és a bürök (ami légzőszervi nehézségek után idő elő fulladásos halált).
Mithridatész igazán művelt főként huszonöt nyelven társalgott, s az orvoslás iránti szenvedélye során számos hatásos szert fejlesztett ki a mérgek ellen, amelyek összetevői között néhány igen szokatlan anyag, például kacsavér is szerepelt. Az egyik szérumot ugyanakkor jó néhány méreganyag alkotta, amelynek neve – az uralkodó után – mithridatum (s ami népszerű volt utódai körében is). Egyelőre nem tisztázott, hogy mit tartalmazott az ellenanyag, bár Plinius szerint az egyik recept két mogyorót, két fügét, 20 rutalevelet és egy csöppnyi sót sorol fel, amit ha éhgyomorra vesz be valaki, akkor védetté válik minden méreg ellen.
Mithriadész egyébként méreggel akart öngyilkosságot elkövetni, mivel azonban szervezte a sok kísérletezéstől immunissá vált, nem hatott rá az alkalmazott méreg, így kénytelen volt kelta testőre, Bituitus segítségét kérni, hogy átsegítse a túlvilágra…
Hofmann Zsuzsanna–T. Horváth Ágnes: Antik toxikológia
Sarah Herman: Hitted volna?!
