Élete
Munkássága
John William Strutt, III. Lord Rayleigh brit matematikus és fizikus volt, aki jelentős mértékben hozzájárult a tudományhoz. Tudományos pályafutását a Cambridge-i Egyetemen töltötte. Számos kitüntetés mellett 1904-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat „a legfontosabb gázok sűrűségének vizsgálataiért és az argonnak ezekkel a tanulmányokkal kapcsolatos felfedezéséért”. 1905 és 1908 között a Royal Society elnöke, 1908 és 1919 között a Cambridge-i Egyetem kancellárja volt.
Rayleigh adta meg az első elméleti kezelést a fénynek a fény hullámhosszánál jóval kisebb részecskék általi rugalmas szóródására, ezt a jelenséget ma „Rayleigh-szórásként” ismerik, amely különösen megmagyarázza, miért kék az ég. Tanulmányozta és leírta a keresztirányú felszíni hullámokat szilárd testekben, amelyeket ma „Rayleigh-hullámoknak” neveznek. Jelentősen hozzájárult a folyadékdinamikához, olyan fogalmakkal, mint a Rayleigh-szám (a természetes konvekcióhoz kapcsolódó dimenzió nélküli szám), a Rayleigh-áramlás, a Rayleigh-Taylor instabilitás és a Taylor-Couette-áramlás stabilitásának Rayleigh-kritériuma. Megfogalmazta az aerodinamikai emelés keringési elméletét is. Az optikában Rayleigh egy jól ismert kritériumot javasolt a szögfelbontásra. A klasszikus feketetest-sugárzás Rayleigh–Jeans törvényének levezetése később fontos szerepet játszott a kvantummechanika megszületésében. Rayleigh Theory of Sound (1877) című tankönyvét még ma is használják akusztikusok és mérnökök.
1919. június 30-án halt meg otthonában, Withamban, Essexben. Negyedik Lord Rayleigh-ként fia, Robert John Strutt, egy másik jól ismert fizikus követte őt. Lord Rayleigh-t az essexi terlingi All Saints’ Church temetőjében temették el.
