Élete
Munkássága
Jang Csen-ning kínai fizikus. 1957-ben Li Cseng-tao-val megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „az úgynevezett paritási törvények beható vizsgálatáért, amely az elemi részecskékkel kapcsolatos fontos felfedezésekhez vezetett”.
Chen Ning Yang a pekingi Tsinghua Egyetem campusán nőtt fel, és a kunmingi United Southwest University-n tanult, ahol 1942-ben szerzett B.Sc. fokozatot a csoportelméletről és molekulaspektrumokról szóló tézissel. Ott részt vett többek között Shiing-Shen Chern differenciálgeometriáról szóló előadásain. Az okl. diplomáját 1944-ben szerezte a Tsinghua Egyetemen, amely szintén Kunmingban volt a kínai-japán háború idején. A háború után amerikai ösztöndíjat kapott a Tsinghua Egyetemen, és 1946 januárjában a Chicagói Egyetemre ment, ahol Enrico Fermi volt nagy hatással rá. Miután 1948-ban doktorált a nukleáris reakciók szögeloszlásáról és a koincidencia mérésekről Teller Edével, még egy évig Chicagóban maradt oktatóként, majd a Princetoni (New Jersey) Institute for Advanced Study-ba költözött, ahol professzorrá nevezték ki 1955-ben. 1965-ben Stony Brookba ment, ahol pályafutása hátralévő részét töltötte, és ott maradt az ezredfordulón történt nyugdíjba vonulása után is.
Yang 1964-ben lett az Egyesült Államok állampolgára. Jelenleg Kínában él, ahol 2004-ben állandó tartózkodási engedélyt kapott. 2015. szeptember 30-án feladta amerikai állampolgárságát, hogy kínai állampolgár legyen. 2017-ben felvették a Kínai Tudományos Akadémia teljes jogú tagjává.
Yang elsősorban a statisztikai mechanikával és a szimmetriaelvekkel foglalkozott. Ő és Lee megjósolták a paritássértés lehetőségét a gyenge kölcsönhatásban, amit aztán Wu kísérletileg megerősített. 1949-ben bebizonyította a Landau-Yang tételt. Tsung-Dao Lee-vel, akivel évekig dolgozott és publikált, de akivel később összeveszett, az 1950-es években számos további hozzájárulást adott az elemi részecskék elméletéhez. A Yang-Mills-elméletet (nem az Abeli-féle mérőműszer-elméletet) szintén ő és Robert L. Mills fogalmazta meg. Manapság a fizika standard modelljének összes alapvető kölcsönhatásának leírására használják, kivéve a gravitációt. Akkoriban azonban az elméletet matematikailag elegánsnak, de egzotikusnak tartották, és elsősorban játékmodellként, például a gravitáció kvantálásának modelljeként vizsgálták (pl. Richard Feynman). Az 1950-es években Lee-vel az Ising-modellt, a statisztikai mechanika pontosan megoldható modelljét vizsgálták. A Yang-Baxter egyenlet (a róla és Rodney Baxterről elnevezett) szintén nagy jelentőséggel bír a statisztikai mechanikai modellek pontos megoldhatóságának kérdésében.
Yang 1957-ben Tsung-Dao Lee-vel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat „a paritás törvényeinek alapkutatásáért, amely fontos felfedezésekhez vezetett az elemi részecskékkel kapcsolatban”.
John B. Goodenough 2023 júniusában bekövetkezett halála óta Yang a legidősebb élő Nobel-díjas. 2022. október 1-jén töltötte be a 100. életévét.
