Nem is hinnénk, hogy milyen rengeteg jiddis szót és kifejezést használunk a mai magyar köznyelvben. Néhány a liturgiából került a mindennapos szóhasználatba, de jó néhányuk az elmúlt századok – s főképp a XX. század elejének zsidó szekularizációja során – épült be szókincsünkbe, igaz legtöbbjük a szleng nyelvi rétegéhez tartozik. Ahogy Megyeri András Jonatán1 írja, „ki ne használná a barát helyett a haver, a szerencse helyett a mázli, a fiatalember helyett a srác, az áru helyett a szajré kifejezéseket?”
A mindennapi magyar nyelvbe szervesen beépült jiddis szavak mennyisége ugyanakkor jóval több. „Az olyan kifejezések, mint az éca (ötlet), behemót (hatalmas), jatt (borravaló), jampec (kirívóan viselkedő), sáp (részesedés), stika (csend), sóher (fukar), kóser (helyes), tréfli (helytelen), tarhál (kéreget) és a balhé (vita) olyannyira mindennapjaink szókincsének részét képezik, hogy legtöbbünk azt sem tudja, ezek a szavak bizony mind-mind jiddis eredetűek. Ki ne héderelt (lakott) volna a haverjánál (barátjánál) néha vagy majrézna (félne) a szüleitől, tanítaná móresre a gyermekét, ha az lébecol (könnyelműsködik) vagy egy rahedli (sok) tré (ócska) osztályzatot hoz haza? Ki ne lejmolt (kért) volna annak idején szüleitől egy kis pénzt, hogy aztán abból pacekra (rendesen) megebédeljen? Ki ne kapott volna kajakra (erővel) egy maflást valamilyen melák (óriás), behemóttól (hatalmastól) pofont, […] és kinek ne lenne herótja (elege) attól, ha elpaterolják (mellőzik) a melóból (munka) vagy ha nem kap jattot (hálapénzt), esetleg bemószerolják (feljelentik)? Mindannyian cefetül (rosszul) érezzük magunkat, ha valami gajra megy (elromlik) vagy ha nagy a córesz (baj), hiszen sokszor a problémákat nem lehet egy varázsütéssel elmulasztani, mondván abrakadabra. Szeretünk nassolni (édességet enni), szeretjük a smukkot (ékszer)…”
A mai magyar nyelvben használatos jiddis jövevényszavak ITT tanulmányozhatók.
1Megyeri András Jonatán: Beszélsz-e zsidóul?
