Egyáltalán nem hasonlítható össze a mai számítógépekkel, de összetett programvezérlésének köszönhetően megteremtette az alapokat.

Joseph Jacquard Lyonban született 1752-ben, apja szövőmester volt. Ahogy akkoriban ez lenni szokott, felmenői után ő is kitanulta a szakmát.

Az akkori szövőszék úgy működött, hogy tetejére egy gyerkőcöt ültettek, az ő feladata a zsinórok helyes elrendezése volt. Még külön mondókát is kitaláltak bizonyos mintákhoz, mely alapján könnyebb volt elhelyezni a szálakat. Magát a gépet a takács kezelte, mely önmagában elég unalmas feladat volt. Ebbe Jacquard is hamar beleunt, de a szakmájához hű akart maradni.

A francia forradalmat követően kidolgozta ötletét, 1806-ban pedig forradalmasította az akkori technikát. Mindenki az automatikus szövőszékről beszélt, elemezve működését. A lyukkártyák körbe futó, végtelenített sorozatába kellett előzetesen belyukasztgatni a szövet mintázatának megfelelő programot, a gép pedig ez alapján tette helyre a szálakat.

A selyemszövők ugyan tönkretették, lerombolták az első modellt, mondván, hogy elveszi a munkát, de Lyon városa azonnal meglátta benne a lehetőséget. Gyors munkát és tökéletes minőségű szövetet, textilt ígértek a vásárlóknak, mely több, mint 100 évre meghatározta a gyártást, megteremtve ezzel az ipari automatizálás alapjait.

Jacquard néven még ma is találni ehhez hasonló lyukkártyás gépeket, persze elektromos motorral felszerelve. Ilyen modell a budapesti textilipari múzeumban is megtalálható.

Előző cikkMiért nem szeretünk bakot lőni?
Következő cikkKülönleges párnán aludtak az egyiptomiak