Élete
Munkássága
George Richards Minot amerikai belgyógyász volt. George Whipple-el és William Parry Murphy-vel megosztva megkapta az 1934-es fiziológiai és orvosi Nobel-díjat „a vészes vérszegénység elleni májterápia kifejlesztéséért”.
1926-ban a kutatók megtalálták a módját ennek a korábban elkerülhetetlenül halálos betegségnek a májtartalmú étrenddel történő gyógyítására. Ebben a májdiétában a betegek minden nap nyers májat vagy abból készült ételeket fogyasztottak. Csak jóval később azonosították a májszövetben a „fertőzés elleni faktort”, a B12-vitamint (lásd még a kobalamint).
Minot, egy hosszú orvosdinasztia sarja, 1912-ben doktorált Bostonban, és a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen dolgozott 1915-ig, majd ismét Bostonban, a Harvard Medical Schoolban (1928-tól professzorként). 1926-ban beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára, 1929-ben pedig megkapta a Kober-érmet. 1935-ben a Leopoldina és az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává, 1937-ben pedig a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választották.
