Élete
Munkássága
Francis Peyton Rous amerikai patológus volt. 1966-ban Charles Brenton Huggins-el megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „daganatot okozó vírusok felfedezéséért”.
Rous orvosi tanulmányokat folytatott a Johns Hopkins Egyetemen, és 1900-ban B.A. fokozatot kapott. 1900-ban súlyos baleset történt, amikor Rous, aki patológiára és bakteriológiára specializálódott, véletlenül megvágta az ujját egy tuberkulózisos holttest boncolása közben. Lokális tuberkulózisos fertőzés alakult ki, amely később átterjedt a regionális nyirokcsomókra. A megduzzadt nyirokcsomókat sebészi úton eltávolították, és úgy döntöttek, hogy nem lehet tovább tenni ellene, mivel akkor még nem volt hatékony antibiotikus kezelési lehetőség a tuberkulózis kezelésére, és ez a betegség volt az egyik leggyakoribb halálok. Rous megszakította tanulmányait, és egy évre Texasba ment, ahol vidéken dolgozott, és felépült a tuberkulózisból.
1905-ben Baltimore-ban fejezte be tanulmányait, majd a Michigani Egyetemen kezdett patológus képzésbe. Mivel asszisztensi fizetése igen csekély volt, az intézet igazgatója, Aldred Scott Warthin nagylelkűen támogatta anyagilag. Orvosi tanulmányainak továbbfejlesztése érdekében Rous 1907-ben egy évet Drezdában töltött, mivel a német orvostudomány akkoriban világszerte kiváló hírnévnek örvendett. Miután 1909-ben visszatért, professzori állást kapott a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetben, ahol daganatgyógyászatra specializálódott.
Kísérleteket végzett csirkék daganataival. 1911-ben Rous egy csirkéből származó izomdaganat ultraszűrésével újból rákot adott be más csirkékbe. A kórokozó nem lehetett hagyományos baktérium, mert nem tudott volna átjutni a finomszűrőn. Gyanította, hogy ez a kivonat vírust tartalmaz, bár akkor még csak nagyon homályos elképzelések voltak a vírusokról (az elektronmikroszkópot csak 20 évvel később találták fel, a molekuláris biológia modern módszerei pedig csak a második világháború után alakultak ki). Ezt a daganatvírust később Rous sarcoma vírusnak (RSV) nevezték el róla. 1966-ban, több mint 50 évvel felfedezése után, megkapta az élettani és orvosi Nobel-díjat „a daganatot okozó vírusok terén tett felfedezéseiért”. Ugyanebben az évben Paul Ehrlich- és Ludwig Darmstaedter-díjjal jutalmazták, 1955-ben Jessie Stevenson Kovalenko-érmet, 1958-ban pedig Albert Lasker-díjat kapott az orvosi alapkutatásért. 1946-ban Rous George M. Kober előadást tartott, 1953-ban pedig George M. Kober Medált kapott. 1927-ben Roust a Nemzeti Tudományos Akadémia, 1939-ben pedig az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották.
